skip to main |
skip to sidebar
Máténak nem semmi húsvétja volt. Egész pontosan négy helyre tojt neki a nyuszi. Kezdtük a bölcsiben, ahol hamar kiderült, hogy kisfiunk mégiscsak szereti a csokit. Eddig soha nem ette meg, ha valamin egy pici csokifolt volt, azt azonnal le kellett róla szedni. Most pedig a jó példával elöljáró bölcsis társak hatására ő is azonnal nekiállt kibontani a csokitojást és pillanatok alatt betömte az egészet!
Nálunk kis szakácsunknak saját kis konyhát hozott a nyuszink.
Ezután családi körutat tartottunk. Meglátogattuk Mamit és Papát, ahol Máté nagyon lelkesen kutatta a kertben az ajándékokat: egy jó kis talicskát és teniszütőket tojt neki a nyuszi. Egy teniszrajongó nagyapa mellett ez nem is olyan meglepő :-), ahogy az sem, hogy Máté elsőre ráérzett, hogyan kell fonákot ütni! Amarill mamáékhoz pedig egy szuper rollert hozott, amit azóta próbálgat a pici fiú és lassan kezd belejönni, hogyan is kell hajtani magát.
Végre megérkezett a jó idő és ezzel párhuzamosan kicsi fiunk szabad levegő szeretete is visszatért. Azt a gyereket, akit télen úgy kellett kituszkolni az ajtón és erővel kint tartani öt perc után, most alig lehet becsalogatni az udvarról.A tavalyi évhez hasonlóan most is a homokozó és a vizezés a nagy kedvencek, így az első pár alkalom után hasznosnak tartottam beszerezni némi védőfelszerelést: gumicsizmát és vízhatlan overált. A gyerkőc persze így is nyakig homokos és vizes lesz, de a védőruha nagyon jó szolgálatot tesz. Nem kell naponta többször átöltözni és az én idegeim is sokkal nyugodtabbak.
Amióta megszületett, Mátét mindösszesen egyszer nézték kislánynak, akkor is épp egy rózsaszín babakocsit tologatott és a néni erősen szemüveges volt.
Kisfiunknál az autók szeretete a kétéves kor elérésével eléggé megerősödött, mostanában akárhányszor hazaérünk, Máté első útja mindig a volán mögé vezet és egy jó negyed órát eljátszik a kocsiban. Persze közben felfedez olyan funkciókat, amik még nekem is újak. Arra is pillanatok alatt rájött, hogyan kell kezelni a zenét.
Emellett a kisautók is jóval intenzívebb használatnak vannak kitéve. A kedvenc természetesen továbbra is a markolóautó, természetesen egy teherautóval párosítva. Öröm nézni, hogy milyen jól eltologatja őket egész hosszú időn keresztül.
A kedvenc búvóhelyen, a kamrában. (Persze a szokásos cipelnivalókkal: itt éppen szerszámokkal a kezében...)
Egyre nagyobb esélyünk van arra, hogy elsőszülöttünk Michelin csillagos szakács lesz néhány évtized múlva. A kezdet legalábbis sokat sejtető! Máté szinte születése óta szeret velem kint lenni a konyhában, miközben sütök-főzök. Az utóbbi időben rengeteget fejlődött a kézügyessége is, így egy süti, vagy vacsora elkészítésekor már igazi segítségként lehet rá tekinteni. Ügyesen összekeveri a hozzávalókat, előveszi a szekrényekből a szükséges tárgyakat és még mosogatni is segít (ez utóbbi technikáján még kicsit azért majd javítanunk kell :-)).
Még a kisteso érkezése előtt mindenképp szerettünk volna összehozni egy találkát, így most Icuék töltötték nálunk ezt a hétvégét.A gyerkőcök ismét nagyon jól érezték együtt magukat, bár Máté magához képest nagyon nyűgös formáját hozta. Szegény elég rendesen megfázott, alig kap levegőt - a sorozatos orrszívás ellenére - és ha ez még nem lenne elég, jönnek a hátsó fogai is. Szóval az alvás napok óta a régmúlt időket idézi, vagyis rengetegszer ébred és nehezen alszik vissza.Meglepő módon most igazán Anna volt a nagy kedvence, aki időközben 8 hónapossá cseperedett. Máté folyamatosan nézegette, simogatta, puszikat adott neki és lefeküdt hozzá a szőnyegre, hogy "beszélgessen" és játszon vele.
Persze azért Júliával is megmaradt a nagy barátság. Némi nehézséget okozott, hogy Máté épp hörcsög-korszakát éli, így volt néhány sírás-rívás, hogy az adott játékkal ki-mikor-mennyit játszik.
Legközelebb már 4 gyerekkel jövünk össze!
Nálunk kis szakácsunknak saját kis konyhát hozott a nyuszink.
