Fa nyanya

Máté idén nyáron kapott először fagyit, eddig csak a tölcsért eszegette. Szerelem volt első kóstolásra. Egyelőre szerencsére maradunk a vaníliánál és szigorúan egy gombócnál, amiből persze a felét eszi csak meg. De azt nagy élvezettel. Amint Füred felé vesszük az irányt, már halljuk is Mátétól, hogy "fa nayanya"! Vagyis fagyit akar nyalni.

Reggeli képek

Vajon ki a legfrissebb?

A füredi túra

Idén nyáron is hetente megtesszük a szokásos balatonfüredi "körútunkat". Hétvégenként Apával szoktunk menni, itt a Mami kísért el minket.
A kihagyhatatlan vaníliafagyi:
Meg persze a Mami jegeskávéja - Máté nagyon lelkesen bányássza benne a fagyit és a tejszínhabot!
Máté kedvenc szökőkútja:

Ez egy másik, amiben lábat is lehet mosni: És persze a kacsák és a hattyúk sem maradhatnak éhesen, amikor Máté Füreden jár:

Bob és motor

Amióta Marcell megérkezett, próbálunk Apa is és én is minden héten néhány órát kettesben tölteni Mátéval, aki nagyon is igényli ezeket a külön foglalkozásokat.
A bobozás és a "motorozás" anyás programok, közben Apa Marcellel szokott sétálni.
Ez az első alkalom volt, hogy Máté bobon ült. Olyan lassan jöttünk le vele, hogy szabályos sor gyűlt össze mögöttünk.

Aztán a következő alkalmakkor már mi értük utol az előttünk haladókat! Máté biztatott közben: "Gyorsan mene!".
A motorozás valójában biciklizés, Máté nevezte el motorozásnak, mert rajong a motorokért. Reméljük, hogy ezt idővel kinövi, a biciklizős motorozást viszont mind a ketten nagyon élvezzük. Végig szoktunk tekerni a füredi sétányon és közben mindig látunk egy csomó érdekes dolgot: motorokat, kutyákat, kisvonatot, fűkaszát...

Új szerelmek

Kezdődött Júliával, folytatódott Annával, aztán áttért a szomszéd kislányra Dorkára. Jelenleg az aktuális nagy kedvenc: Gabi. Az utóbbi hetekben a leggyakrabban hallott mondat Mátétól a "Gabi jössz!". Gabi Máté másodunokatesója és egyébként Sopronban lakik. Egy hétig Amarill mamánál vendégeskedett, így alkalmunk volt vele többször találkozni. Szerelem volt első látásra! Máté minden játékát megmutogatta, kézen fogva vezette Gabit. Azért persze akadtak mosolyszünetek is az együttlétekben, például amikor Máté ötödszörre rombolta le a Gabi által épített kiskertet...
Zsófit már régóta ismerjük, sokat szoktunk találkozni, mert az anyukájával nagyon jóban vagyunk. Ráadásul bölcsibe is együtt jártak. Ezen a nyáron azonban már igazán jól eljátszanak egymással, nem csak egymás mellett.
Itt éppen Apa vigyázott rá, amíg Anya lánybúcsún volt. A kicsi fiunk jól láthatóan csajozik:

Licsi-pocsi

Az idén nyáron is lubickolunk a medencében. Máté tavaly még elég félénken mászott bele, az első próbálkozásaink ezen a nyáron is még elég bátortalanok voltak. Szigorúan csak az én kezemben volt hajlandó fürdeni, az arcát egy csepp víz sem érhette. Aztán pár alkalom után nagyon nekibátorodott! Hatalmasakat kacag, amikor Apa vagy a Papa cápaként üldöznek minket és a talpunkat is mindig meg kell maszíroztatni a vízsugárral.
A hideg vizet ő sem szereti - ez anyai örökség, de szerencsére ebben a kánikulában hamar felmelegedett a medence. Kipróbáltuk a karúszókat is a szokásos úszógumi helyett, de a leginkább azért kézben szeret lenni.

Beszélgetünk!

Máté egész jól elkezdett beszélgetni. Már nem csak a szavak első szótagját mondja, hanem egyre több szót azépen kimond. Főleg a bonyolult szavak tetszenek neki, és amiket akkor hall először. Nagyon cuki tud lenni, ahogy próbálgatja kiejteni a szavakat és szerkeszti a mondatokat!

Kérdezem tőle:
- Te vagy az Máté?
Mire a válasz:
- Te.

Az egyik legtöbbször hallott mondat tőle:
-Ati jössz!
Máté valamilyen kifürkészhetetlen okból elkezdett minket, Apát és Anyát is Atinak szólítani.

A tagadást még kicsit gyakorolnunk kell:
-Kinyiss nem!

Pufinyuszi lassan két hónapos

Huh, jó sok idő telt már el az utolsó bejegyzés óta.
Marcell azóta hatalmas babává nőtte ki magát. Az igény szerinti szoptatásnak köszönhetően bőven jutott tápanyaghoz, a doktornőnk szavaival élve "túl van etetve". Ennyit arról, hogy egy anyatejes babát nem lehet túletetni... Tényleg nagyon sűrűn és sokat szopizott, amitől a 4. héttől kezdve 2 héten keresztül elég sírós baba lett belőle. Szerencsére a homeopata bogyók a második körben segítettek és már kevésbé mohó a picúr. Persze ő továbbra is legszívesebben egész nap a cicin lógna, de most már azért én is figyelek hogy mennyi idő telik el a két szoptatás között. Nem valami egyszerű feladat ám egy csecsemőt diétáztatni, tulajdonképpen nem is tudom. A bogyók viszont jól beállították az étvágyát, így ismét visszakaptuk a tündéri, nyugodt kisbabánkat, aki csak akkor sír, ha megéhezett. Két hónapos korára 61 cm és 5,8 kg. A védőnő táblázata szerint ez egy átlagos három hónapos baba méreteinek felel meg.
Mátét a kezdeti nagy sajnálatból sikerült kissé elkényeztetnünk. Ő az új helyzetre új, az eddiginél sokkal durvább hiszitivel válaszolt. Olyan ordítást, visítást tud levágni egy számára nem tetsző helyzetben, amit emberi fül nehezen tud elviselni. Főleg egy 5-6 órákat részletekben alvó anyuka idegzete.
Az első két héten a Mami jött hozzánk minden nap, főzött nekünk és ő vezette a mi háztartásunkat is. Azóta viszont mi megyünk szinte minden nap Csopakra a Mamiékhoz. Ő főz, bevásárol nekünk és rengeteget segít a gyerekek körül is, amikor épp egyszerre kéne két helyen lennem.
Bár nem egyszerű az élet a két kicsivel, de mégis csodálatos! Rengeteg öröm ér egy nap a velük való együttlét során.

Marszi

Máté jó darabig következetesen csak "kiibabá"-nak nevezte Marcellt, de nemrég amikor megkérdeztem tőle, hogy hogy hívják a kistesóját, rávágta, hogy Marszi. Mivel mi szándékosan nem becézzük, hanem következetesen Marcellnek szólítjuk a picit, ez a név teljesen az ő találmánya volt.
A kistesó megérkezésével a zöld szemű szörny is beköltözött hozzánk. Máté egyrészről nagyon szereti a kicsit, simogatja, puszilgatja. Másrészről komoly kísérleteket tesz a rivális likvidálására. Csapkodja a fejét (ha hagynánk), megpróbálta már kinyomni a szemét, csavargatni a kezét-lábát. Ha szoptatom, szigorúan befészkeli magát mellém és semmilyen trükkel nem lehet elcsalogatni onnan. Előszeretettel mászik közben a hátamra, a fejemre...
Kitalálta, hogy ő is szopizni akar - szerencsére csak játékból. Mivel Marcell cumis baba, természetesen neki is be kellett szerezni egy cumit és azóta rendesen naponta többször is megrágcsálja.
Gyakorlatilag egész nap Mátéval vagyok, vele foglalkozom, leszámatva persze az egyelőre még maratoni hosszúságú (30-40 perc) szoptatásokat, de valahogy még ez sem tűnik elégnek. Sokszor csak megáll, elgondolkodik és szomorúan néz maga elé. Ilyenkor megszakad érte a szívem. Őszintén remélem, hogy a kistesó léte kárpótolni fogja majd ezért a trónfosztásért.

Már két hetes

Nagyon gyorsan repül az idő, már két hete itt van velünk ez a kis tündér. Marcell hihetetlen jó baba, eddig el se hittem, hogy ilyen tényleg létezik. Eszik-alszik és közben nagyokat mosolyog álmában. Egyszerűen imádnivaló!
Szerencsére a szoptatással minden rendben, imád cicin lenni, szépen fejlődik. Úgy döntöttem, hogy nem mérlegelem a szopizásokat, mert egyszer megpróbáltam és olyan kevés grammot mutatott a mérleg, hogy az biztosan nem volt igaz. Mivel ügyesen eszik, jókat alszik és rengeteget pisil, egész biztosan elég táplálékhoz jut.
Hetente egyszer azért lemérem, de már egy héttel a születése után meghaladta a születési súlyát, úgy, hogy még a kórházban 10 százalékot veszített belőle.
Éjszaka három óránként kelünk szopizni. Máté is legalább kétszer felkell, így elég sűrűek az éjszakáim. Mivel mind a két gyereket én altatom és én kelek hozzájuk, újraoptimalizáltam az alvó-helyeket: Marcell alszik velem a nagyágyban az ő szobájában, Máté pedig ha felébred éjszaka, átjön és befekszik a kiságyba.

A kibővült család

Anyával:

Apával:

Az első közös családi képünk:

...és már otthon (3 naposan):

Az első közös sétánk

Nagyon jól bevált az új babakocsink!
Egy gyerek elől:

Egy hátul:

Testvérek

Marcell megérkezett

2011. május 17-én éjjel 11 óra 44 perckor a Telki Kórházban megszületett Marcell.
Nagy szerencsénk volt, mert éppen aznap délután voltunk vizsgálaton, így az autópályáról kellett csak visszafordulnunk amikor elkezdődtek a fájások. Egy órát gondolkodtam még a MOL benzinkútnál, hogy vajon most ekkor szülni fogok-e, aztán a doktornővel megegyeztünk, hogy inkább visszamegyünk hozzá és megnéz.
A Ctg egyértelműen megmutatta, hogy vannak fájásaim, valamennyire éreztem is őket, de nem voltak hatékonyak. A doktornőm burokrepesztést ajánlott, én még várni akartam vele, hátha beindul magától is a szülés. Este fél 9-kor ismét megvizsgált, újabb Ctg, de a helyzet változatlan maradt. Fél 11-kor, mivel ekkor már jó fél órája erősebb fájásaim voltak, elfogadtam a burokrepesztést, mert nem akartam a "valódi" szülésre elfáradni.
A burokrepesztést követően öt perc múlva már igen erős fájásaim voltak, szerencsére Balázs sokat segített, hogy tartotta a hátam, a fejem közben. 45 perc múlva én már csak kiabáltam a fájások alatt, és pihentem a rövid szünetekben. Ekkor szólt Balázs a szülésznőnek, hogy szerinte ez már nagyon intenzív. Irány a vizsgáló, után rohamléptekben a szülőszoba, majd a fürdőkád, amibe nem volt idő elég vizet engedni és én is zokniban "ugrottam" be. Rá 5 percre már ki is bújt Marcell. Gyönyörűséges, 3,5 kg-s, 52 cm-es kisbabánkat azonnal odaadták nekem. Levették a köldökvért, majd elvitték pár percre megvizsgálni, de utána még meztelenül visszakaptam és már szopizott is nagyon ügyesen!
A kórházban töltött napok hatalmas boldogságban teltek, fantasztikus érzés ismét egy kisbabát tartani a kezemben!

Fűkasza

Máté jó sokáig kitartott a beszédfejlődés 2 betűs stádiumánál. Az utóbbi napokban kezdünk továbblépni, mégpedig Máté nagy szenvedélye a fűnyírás témakörének köszönhetően. Az aktuális nagy kedvenc a fűkasza. Sikerült megtanítanom neki ezt a szót, az első három szótagot, amit egyben kimond! Azóta próbálkozik más szavakkal is, nagyon édesen felcserélve néha a szótagokat. A megtanult szavakat néha akkor is emlegeti, ha éppen teljesen más közegben vagyunk, mint például a "teföl"-t (tejföl) :-).

Már nagyon pocakosan

Immár az utolsó hónapban vagyunk, jó nagy lett a pocakom. Megkezdődött a visszaszámlálás, hiszen május 27-ére vagyok hivatalosan kiírva. A nőgyógyász szerint a picúr viszont nem fogja megvárni ezt az időpontot, hanem várhatóan hamarabb kibújik majd. Pár napja majdnem elindultunk már szülni, de aztán abbamaradtak a fájások, így maradtunk itthon. Azóta viszont útrakész állapotban van a baba, elvileg bármikor megérkezhet. Az egész család nagy izgalommal várja már második kisfiunkat!
Máté továbbra is nagyon édesen viselkedik a pocakommal, beszélget a babával, puszit ad neki, hozzábújik. És féltékenyen őrzi, más nem is simogathatja meg. A pár hónapja indított Máté-projektjeink elég változatosan alakulnak. Az alvással most éppen egész jól állunk. Máté a saját szobájában alszik és mondhatni, hogy egyedül! Igaz, hogy éjszaka még legalább háromszor felkell, de szerencsére viszonylag gyorsan vissza is tudom altatni. Kivéve persze amikor nem :-).

A bölcsizés egy igen mély zuhanórepülés után kezd ismét helyreállni. Túl vagyunk a második beszoktatási időszakon is és a mostani helyzet szerint 5 perces sírással tudom Mátét ott hagyni. Miután eljöttem ennyi idő alatt nyugszik meg, aztán a továbbiakban nagyon jól érzi magát.

A cirkuszban

Veszprémben járt a Medrano vándorcirkusz, így gondoltunk egy nagyot és elvittük Mátét a vasárnap délutáni előadásra. A jegyvásárlásnál már kiderült, hogy 2 és fél órás a teljes műsor. Nem baj, gondoltuk, Máté fél óra után biztos megunja majd, lefeljebb kijövünk. Kisfiunk ugyanis nem kifejezetten rajong a hangos tömegrendezvényekért.
Szóval teszünk egy próbát alapon, a délutáni alvás után beléptünk a cirkuszba és több, mint másfél órán keresztül néztük a műsort! Máténak ugyanis nagyon tetszettek a motorosok, az oroszlánszelidítő és a fóka produkciója. A fókás műsor öröksége az igen heves fejrázás, ahogy a fóka rázta a bajuszát. A motorokat előtte is kedvelte már Máté, de azóta kifejezetten vadászunk rájuk.Szünet is volt közben, amikor a cirkusz állatkerjét lehetett megnézni. Az elefántokat azóta is emlegeti Máté.
Sokat emlegeti a cirkuszt és meg kellett neki ígérni, hogy legközelebb is elmegyünk, ha újabb vándorcirkusz érkezik hozzánk.

Húsvét

Máténak nem semmi húsvétja volt. Egész pontosan négy helyre tojt neki a nyuszi. Kezdtük a bölcsiben, ahol hamar kiderült, hogy kisfiunk mégiscsak szereti a csokit. Eddig soha nem ette meg, ha valamin egy pici csokifolt volt, azt azonnal le kellett róla szedni. Most pedig a jó példával elöljáró bölcsis társak hatására ő is azonnal nekiállt kibontani a csokitojást és pillanatok alatt betömte az egészet!
Nálunk kis szakácsunknak saját kis konyhát hozott a nyuszink.
Ezután családi körutat tartottunk. Meglátogattuk Mamit és Papát, ahol Máté nagyon lelkesen kutatta a kertben az ajándékokat: egy jó kis talicskát és teniszütőket tojt neki a nyuszi. Egy teniszrajongó nagyapa mellett ez nem is olyan meglepő :-), ahogy az sem, hogy Máté elsőre ráérzett, hogyan kell fonákot ütni!
Amarill mamáékhoz pedig egy szuper rollert hozott, amit azóta próbálgat a pici fiú és lassan kezd belejönni, hogyan is kell hajtani magát.

Az új játszótéren

Azt hiszem valamelyik bejegyzésben már említettem, hogy Veszprém városa 3 új játszóteret adott át az elmúlt hónapban. Ez a tény azonban megér egy külön írást is!
Először is a játszóterek tényleg fantasztikusak. Nagyok, tágasak, jól felszereltek (vannak asztalok, padok, ivóhely) és maguk a játékok is igényesek. Az odavezető és az őket összekötő sétaútvonalat is gyönyörűen megcsinálták. Arról nem is beszélve, hogy a gyerkőcök is imádják. Ennek megfelelően jó sokat járunk ki - persze amikor a bolondos tavaszi időjárás is úgy gondolja - társasággal vagy egyedül.
A nagy csúszdákat egyelőre csak biztonságos távolságból figyeli Máté. Ezeken végül csak Apával volt hajlandó párat csúszni.Hova tűntek ezek a lányok?A nagy játék közben azért néhány anyai puszit is bezsebelt.Ez a kedvenc kis házikónk, a nagy homokozóval.

Védőfelszerelésben

Végre megérkezett a jó idő és ezzel párhuzamosan kicsi fiunk szabad levegő szeretete is visszatért. Azt a gyereket, akit télen úgy kellett kituszkolni az ajtón és erővel kint tartani öt perc után, most alig lehet becsalogatni az udvarról.
A tavalyi évhez hasonlóan most is a homokozó és a vizezés a nagy kedvencek, így az első pár alkalom után hasznosnak tartottam beszerezni némi védőfelszerelést: gumicsizmát és vízhatlan overált. A gyerkőc persze így is nyakig homokos és vizes lesz, de a védőruha nagyon jó szolgálatot tesz. Nem kell naponta többször átöltözni és az én idegeim is sokkal nyugodtabbak.

Fiúból van

Amióta megszületett, Mátét mindösszesen egyszer nézték kislánynak, akkor is épp egy rózsaszín babakocsit tologatott és a néni erősen szemüveges volt.
Kisfiunknál az autók szeretete a kétéves kor elérésével eléggé megerősödött, mostanában akárhányszor hazaérünk, Máté első útja mindig a volán mögé vezet és egy jó negyed órát eljátszik a kocsiban. Persze közben felfedez olyan funkciókat, amik még nekem is újak. Arra is pillanatok alatt rájött, hogyan kell kezelni a zenét.
Emellett a kisautók is jóval intenzívebb használatnak vannak kitéve. A kedvenc természetesen továbbra is a markolóautó, természetesen egy teherautóval párosítva. Öröm nézni, hogy milyen jól eltologatja őket egész hosszú időn keresztül.

Ki van a kosárban?

A kedvenc búvóhelyen, a kamrában. (Persze a szokásos cipelnivalókkal: itt éppen szerszámokkal a kezében...)

Keveri!

Egyre nagyobb esélyünk van arra, hogy elsőszülöttünk Michelin csillagos szakács lesz néhány évtized múlva. A kezdet legalábbis sokat sejtető! Máté szinte születése óta szeret velem kint lenni a konyhában, miközben sütök-főzök. Az utóbbi időben rengeteget fejlődött a kézügyessége is, így egy süti, vagy vacsora elkészítésekor már igazi segítségként lehet rá tekinteni. Ügyesen összekeveri a hozzávalókat, előveszi a szekrényekből a szükséges tárgyakat és még mosogatni is segít (ez utóbbi technikáján még kicsit azért majd javítanunk kell :-)).

Ismét a bécsi lányokkal

Még a kisteso érkezése előtt mindenképp szerettünk volna összehozni egy találkát, így most Icuék töltötték nálunk ezt a hétvégét.
A gyerkőcök ismét nagyon jól érezték együtt magukat, bár Máté magához képest nagyon nyűgös formáját hozta. Szegény elég rendesen megfázott, alig kap levegőt - a sorozatos orrszívás ellenére - és ha ez még nem lenne elég, jönnek a hátsó fogai is. Szóval az alvás napok óta a régmúlt időket idézi, vagyis rengetegszer ébred és nehezen alszik vissza.
Meglepő módon most igazán Anna volt a nagy kedvence, aki időközben 8 hónapossá cseperedett. Máté folyamatosan nézegette, simogatta, puszikat adott neki és lefeküdt hozzá a szőnyegre, hogy "beszélgessen" és játszon vele.
Persze azért Júliával is megmaradt a nagy barátság. Némi nehézséget okozott, hogy Máté épp hörcsög-korszakát éli, így volt néhány sírás-rívás, hogy az adott játékkal ki-mikor-mennyit játszik.
Legközelebb már 4 gyerekkel jövünk össze!