Csizma

A meglehetősen hűvös időre való tekintettel megvettük Máté téli csizmáját.

Az első forduló nem volt túl sikeres, mivel a cipőbolt ajtaján belépve Máté elkezdett üvölteni. Szerencsére ez a bolt csak gyerekcipőkkel foglalkozik, jól ismernek minket és éppen mi voltunk az egyetlen vásárlók, szóval annyira nem volt vészes a helyzet. Egy idő után sikerült megnyugtatnom a gyereket, aki viszont továbbra is kiscsimpánzként kapaszkodott a nyakamba. Hosszas rábeszélés után végül leült egy kisszékre, de amint egy csizma közeledett a lába felé, kezdődött előről az üvöltés. Aztán amikor a boltba újabb vevők érkeztek, úgy döntöttem ideje feladni a próbálkozást. Így hát vártunk 2 napot és visszatértünk. Előtte otthon megbeszéltük Mátéval, hogy Ildikó néni felpróbálhatja majd a lábára a csizmát és milyen jó is lesz neki, hogy szép új cipőt kap. És a fiam igazi úriember módjára tartotta a szavát, és minden így is történt a boltban. Szóval végül egy 24-es új csizmával és helyreállt renoméval távoztunk a helyszínről.

Életképek

Mátéval két napja kezdtünk el gyurmázni. Ő ül a kisszékén a kisasztal mellett, én meg ülök a földön. (A nyáron volt egy kísérletem, hogy én is beüljek a kis műanyag székbe. Én a földön kötöttem ki, a szék lába pedig azóta hiányos...) Egy idő után kezdett hideg és kényelmetlen lenni, ezért hoztam egy párnát magamnak. Ma reggel Máté nagy lendülettel mutogatta, hogy vegyük elő a gyurmát. Oda is vittük a kisasztalhoz, elkezdtük kipakolni, minden a helyére került, de ő egyszer csak kipattant a székből és odarohant a kanapéhoz, miközben hangosan magyarázott. Rámutatott a párnára és fogta, vigyorogva lerakta elém, mutogatva, hogy üljek rá. Anyai szívem nagyot dobbant...
----------------
Indulunk sétálni, kérem, hogy üljön le a lépcsőre, hadd adjam rá a cipőjét. Megteszi és pedig megdícsérem, hogy "Máté nagyon ügyes vagy!". Erre ő rámvigyorog és egyetértőleg elkezd bólogatni.

Gyurmázunk

A hét elején halmozottan hátrányos helyzetben voltunk itthon Mátéval, mivel az időjárás szörnyű volt, neki pedig torokgyulladása lett, tehát esélyünk sem volt a kinti programra. Úgy gondoltam hát itt az ideje próbát tenni a gyurmával, amit még Máté névnapjára vettünk. A fogadtatás elsöprő volt, a lelkesedés azóta is töretlen. Mert hát egy gyurmával annyi mindent lehet csinálni! Például kis darabokra tépegetni, beledöfködni a műanyag krokodilos kést, szétlapítani, hagyni Anyát, hogy állatokat szaggasson ki, aztán ezeket kilyukasztani és még sokáig sorolhatnám.
Itt éppen egy új játékot találtunk ki,
Máté órát kapott gyurmából.

Íme a teljes állatkert:

Azóta ez a piros gyurma már használhatatlanná vált, annyira kiszáradt a sok használat miatt. Mert Máté órákig képes vele játszani. Reggel felkelünk és már megy is a szekrényhez, ahol tartjuk, legkorábban pedig a déli alvásnál lehet elpakolni, különben hangos nemtetszés nyilvánítás van. A kezdeti "csak a kisasztalnál gyurmázunk" felkiálltást nem igazán sikerült betartatni, így a morzsaporszívónak ismét jó hasznát vesszük...

Hévizi hétvége

A vörösiszap szálló pora elől menekülve - ami pont pénteken érte el Veszprémet - a hétvégénket Hévízen töltöttük. Szerencsére szép időnk volt, így nagyokat sétáltunk minden nap. A sétányt és a belvárost gyönyörűen rendben tartják, így nagyon szép helyeken járhattunk.

Szerencsére nemrég építettek egy vadonatúj fajátszóteret, amit Máté nagy örömmel tesztelt le.

A fő szám a falevelek és kavicsok begyűjtése és rendezgetése volt. Itt éppen megmutatja nekünk, honnan hozta a faleveleket.

Vajon ki élvezi jobban a hintázás?

Itt a fáradt vándor megpihent teljes két percre.

Vasárnap délelőtt még a káptalantóti ökopiacra is kinéztünk. Legalább ötven árus és nagyon jó hangulat fogadott minket. A sok más látogatóhoz hasonlóan nekünk is folyamatosan valamilyen ennivaló volt a kezünkben. Elég sok mindent leteszteltünk családilag. Apa a helyben sütött szalonnás kenyérlángosra, Anya a házi kakaós csigára esküdött, Máté pedig leginkább maradt a főtt kukorica mellett.

Azért persze még az ebédnek is maradt Máté pocakjában hely, aki egyébként meglepően sokat eszik mostanában. Gyakorlatilag egy fél adag csirke simán belefért a gyerekbe. Valószínűleg ebben az újdonság varázsa is segített, mivel Máté most először nagy akurátusan villával szedegette fel a falatokat és ez láthatóan nagyon tetszett neki.

Cipelnivalók

Az egész a repülőtéren kezdődött. Apa vett Máténak egy repülős szettet, amiben egyéb alkatrészek mellett egy repülőgép és egy busz is volt. A repülőn meg lehet nyomni egy gombot, és akkor lejátsza a fel- és leszállás hangjait. (Ezt azóta kb. ezerszer hallottuk...) Szóval Máté elkezdett ragaszkodni a buszhoz és a repülőhöz. Itthon amikor a kocsiban utaztunk, mindenképp a pici kezeibe kellett adni őket. Ezek nélkül a szorongatnivalók nélkül szépen lassan elindulni sem tudtunk.

Aztán egy idő után a busz és a repülő elveszítette kizárólagos "hatalmát" és mindig az éppen aktuális játékszert cipeltük magunkkal. Például elmentünk a boltba babakocsival és Máté végig a fél órás út alatt szorosan a kezeiben tartotta a nagy markológépét, a másikban pedig a dömperét. Vagy a játszótérről eljövet, a teljes homokozókészletet a gyerekülésben ülve. Az ember el se hinné, mennyi minden belefér egy ilyen kis marokba. Most a legújabb kedvtelés a száraz falevelek és a faágak cipelése. Mivel egyre többet motorozik Máté - a kezdeti 50 méter óta most már komoly távokat is meg lehet vele tenni - ezek begyűjtése nem okoz gondot neki.

Az a bizonyos repülős szett:

Bécsben jártunk

A hétvégén meglátogattuk Icuékat, és megcsodáltuk a most másfél hónpos Annájukat. Nagyon édes, gyönyörű kisbaba!
Máté és Júlia a szokásoknak megfelelően nagyon jól eljátszottak egymással. Az egész napot szó szerint együtt töltötték, a közös reggelitől az esti fürdésig. Jó nagyokat kirándultunk és még a fiákerezést is kipróbáltuk!
A két gézengúz:
Júlia még a kukoricáját is megosztotta Mátéval. Mert természetesen Máténak mindig azt kívánta leginkább, amit éppen Júlia evett.

Egy közös kirándulós kép, Júlia és Anna már kiütötték magukat, Máté már túl van az alváson. Az esti altatással mindenesetre nem sok gondunk volt, mert a gyerkőcöknek annyi új élmény jutott minden napra, hogy addigra teljesen lefárasztották magukat.

A fiákeren:

Nagyon élveztük és megint megállapítottuk, hogy milyen szép város is Bécs.
Nagyon jó hétvége volt, sajnos gyorsan elrepült.

Értelmes beszéd

Máté szeptember eleje óta elkezdte a szavak első két betüjét mondani. Na persze nem mindegyiket, csak ami éppen megtetszik neki. Legutóbb például a grépfrútra kapott rá, sokszor elismételte, hogy " grrr, grrr" és jókat nevetett hozzá. Van néhány szó, ami már egész jól rögzült a kis tudatában és használja is őket a megfelelő szövegkörnyezetben. Ilyen a Má, vagyis Máté (ebbe egyelőre Anya is beleértendő), a Ma, mint mami és Pa, mint papa. Szándékosan nem lehet tanítani, mert hiába kérem, hogy ismételjen meg egy szót, nem reagál rá. Persze, ha olyan "szót" mondok, aminek szerinte van értelme, azt boldogan ismétli utánam azonnal. Máté számára az értelmes szavak egyelőre a "dududu, bübübü stb.". Mostanában pedig egyre hosszabb ideig képes magával elbeszélgetni, nagyon cuki halandzsa-nyelven.

Hallasz?

Utaztunk az autóban, Máté szórakoztatja magát. Épp azt játszotta, hogy teljesen befogta a kezeivel a füleit. Kérdezem tőle:"Máté, hallasz?". Erre komolyan elkezdi rázni a fejét, hogy nem.

Este játszunk hármasban Apával. Máté bebújik az ölembe és befogja a szemét. Kérdezem, hogy látja-e valaki Mátét. Erre szintén rázza a fejét.

Tükör

Máté egész kicsi kora óta szereti a tükörben nézegetni magát. Épp, hogy csak megtanult járni, már kivonult az előszobába összetappogatni a nagy tükröket. Mostanában már Ugrálni és táncolni is szokott a tükör előtt, és előszeretettel ül le elé a földre, hogy ott játszon és közben nézegesse magát. Ha mondom neki, hogy "nagyon csini vagy", nagyokat vigyorog is hozzá.

Érzékeny

Máté az utóbbi hetekben egyre érzékenyebb lesz. Ha valami nem pontosan úgy történik, ahogy ő azt elképzelte, például egy galád Anya vizet is önt az almalébe, vagy esetleg nem abba a pohárba tölti az innivalót, amit Máté elképzelt, vagy odébb merek tenni egy markolóautót 10 centivel a játék közepén, neadjisten fel kell venni még egy pulcsit és kabátot stb., Mátén olyan szintű elkeseredettség és csalódottság tör ki, hogy rögtön patakokban folyik a könnye. Ilyenkor elég nehéz megnyugtatni, mert "haragszik" és az sem segít, ha mégis az általa megálmodott állapot jön végül létre. Ez az érzékenység minden előzetes figyelmeztető jel nélkül tör elő, szóval nemigen lehet az érkezésére felkészülni.
Nem tudom, hogy ez a hiszti egy vállfaja, vagy teljesen külön műfaj, mindenesetre elég szülő-próbáló jelenség.