Marszi

Máté jó darabig következetesen csak "kiibabá"-nak nevezte Marcellt, de nemrég amikor megkérdeztem tőle, hogy hogy hívják a kistesóját, rávágta, hogy Marszi. Mivel mi szándékosan nem becézzük, hanem következetesen Marcellnek szólítjuk a picit, ez a név teljesen az ő találmánya volt.
A kistesó megérkezésével a zöld szemű szörny is beköltözött hozzánk. Máté egyrészről nagyon szereti a kicsit, simogatja, puszilgatja. Másrészről komoly kísérleteket tesz a rivális likvidálására. Csapkodja a fejét (ha hagynánk), megpróbálta már kinyomni a szemét, csavargatni a kezét-lábát. Ha szoptatom, szigorúan befészkeli magát mellém és semmilyen trükkel nem lehet elcsalogatni onnan. Előszeretettel mászik közben a hátamra, a fejemre...
Kitalálta, hogy ő is szopizni akar - szerencsére csak játékból. Mivel Marcell cumis baba, természetesen neki is be kellett szerezni egy cumit és azóta rendesen naponta többször is megrágcsálja.
Gyakorlatilag egész nap Mátéval vagyok, vele foglalkozom, leszámatva persze az egyelőre még maratoni hosszúságú (30-40 perc) szoptatásokat, de valahogy még ez sem tűnik elégnek. Sokszor csak megáll, elgondolkodik és szomorúan néz maga elé. Ilyenkor megszakad érte a szívem. Őszintén remélem, hogy a kistesó léte kárpótolni fogja majd ezért a trónfosztásért.

Már két hetes

Nagyon gyorsan repül az idő, már két hete itt van velünk ez a kis tündér. Marcell hihetetlen jó baba, eddig el se hittem, hogy ilyen tényleg létezik. Eszik-alszik és közben nagyokat mosolyog álmában. Egyszerűen imádnivaló!
Szerencsére a szoptatással minden rendben, imád cicin lenni, szépen fejlődik. Úgy döntöttem, hogy nem mérlegelem a szopizásokat, mert egyszer megpróbáltam és olyan kevés grammot mutatott a mérleg, hogy az biztosan nem volt igaz. Mivel ügyesen eszik, jókat alszik és rengeteget pisil, egész biztosan elég táplálékhoz jut.
Hetente egyszer azért lemérem, de már egy héttel a születése után meghaladta a születési súlyát, úgy, hogy még a kórházban 10 százalékot veszített belőle.
Éjszaka három óránként kelünk szopizni. Máté is legalább kétszer felkell, így elég sűrűek az éjszakáim. Mivel mind a két gyereket én altatom és én kelek hozzájuk, újraoptimalizáltam az alvó-helyeket: Marcell alszik velem a nagyágyban az ő szobájában, Máté pedig ha felébred éjszaka, átjön és befekszik a kiságyba.