Marciék látogatóban

Kriszti és Marci meglátogattak minket Veszprémben. És persze két állat-rajongó gyerkőccel a programból az Állatkertet sem lehetett kihagyni. Vicces volt, hogy egyik fiú sem beszél még, ezért felváltva "ááá"-ztak és "ööö"-ztek a ketrecek előtt. Nagyon édesek voltak! Marci és Máté egyébként ugyanazon a napon születtek, mindössze négy óra eltéréssel.
Estére Marci már olyan jól érezte magát nálunk, hogy amikor Apa hazaért, ő is beállt vele játszani.
A nyuszik etetése elég sokáig eltartott, közben Máté mindenáron meg akarta fogni a nyulak száját a rácson keresztül, amitől sehogy sem lehetett eltéríteni.

A jóbarátok még a banánukon is megosztoznak :-)...

Máté megmutatta Marcinak a kedvenc kanapéját és a mögötte lévő kipárnázott kuckóját.

Egyébként a gyerekek nagyon rendesek voltak hozzánk, mert Krisztivel jókat tudtunk közben beszélgetni. Szeretettel várjuk őket máskor is!

Sütés, főzés

Vasárnap esőnapot tartottunk a szakadatlanul ömlő eső miatt. Mindössze negyed órára sikerült kimenni, így aztán benti programokat kellett találni Máténak. Ezekben aztán nem is volt hiány. A szokásos diótörés, bunyózás, meseolvasás, vonatozás stb. mellett Máté nagy örömmel szakszerűen segített Maminak elkészíteni az ebédet, aztán a sütit is.

Minőség-ellenőrzés szemmel, kézzel...

és ízleléssel.

"Mami, mennyi alma kell még?"

A kis csibész nagy örömmel tekergette a sütő gombjait.

Belső tó

Tegnap szerencsére még szép időnk volt, így délután ellátogattunk a tihanyi Belső-tóhoz.

Máté nagyon élvezte a szabadban rohangálást, láttunk kacsákat, találkoztunk egy csomó kutyával, szóval látnivalóban nem volt hiány. Itt éppen a szürkemarha és Máté figyelik kölcsönösen egymást.

A fáradt vándor néha azért megpihent.

Így szalad a gyerek.

Itt valami nagyon érdekes lehetett...

Máté legújabb szokása, hogy a jobb mutatóujjával a bal tenyerének a közepét mutogatja aktív "aaa,aaa"-zás közben. Az már az anyai intuícióra van bízva, hogy ez az adott helyzetben éppen mit jelent. A játékait (konkrétan a még Apa által beszerzett repülőgépet és buszt) szeretné, vagy valami rágcsálnivalót. Bár általában ha cuppogás kíséri a mutogatást, akkor evésről vagy ivásról van szó.

A boldog vigyor, hogy Anya végre kitalálta, mi is lenne épp a fogára való.

Az úton számos érdekes dolgot találtunk: madártollat, ágat, falevelet. Hihetetlen volt nézni, hogy Máté mennyi alternatív felhasználási módot talált ki nekik. A faág például volt kard, sétabot, porszívó, ásó.És még egy kis homokozás is belefért a végére.

Diótörő

Tavasszal keztük el a diófélék bevezetését Máté étrendjébe. Elég könnyű dolgom volt, mert Máté hamar rákapott az ízükre. A mandulát persze még nem tudja elrágni, de a mogyorót kifejezetten imádja. Vigyázni is kell vele, nehogy egyszerre több darabot kapjon, mert betömi magába, mint egy kis hörcsög, aztán meg fulladozik tőle. A legnagyobb kedvenc pedig a dió. Nem feltétlenül az íze miatt, hanem mert meg lehet törni. Nyár elején még a Papával kettesben kivonultak a kerti lépcsőhöz és szorgalmasan törték a diót, együtt. Most viszont, hogy Apa elutazott hajózni, és így mi Mátéval Csopakon törtünk pár napot, volt idejük tökéletesíteni a technikát. Egész pontosan a Papa megtanította Mátét egyedül diót törni a nagy kalapáccsal.
Íme a képes bizonyítékok:
A dió kiválasztása...
Pontos elhelyezése...

Máté lesújt...

És milyen pontosan célzott!

Ő is elégedett az eredménnyel...

Ismét a pusziról

Ha Máté megüti magát, vagy egyszerűen csak fáj valamilye, mindig mondom neki, hogy jöjjön ide hozzám, mutassa meg hol fáj és én adok neki rá egy puszi. A puszi után pedig mindig megállpítjuk, hogy "ugye már nem is fáj!". Az utóbbi időben már nemcsak hogy hívnom nem kellett balesetek esetén, hanem magától jön oda, elmutogatja, hogy mi fáj, vagyis hova kéri a puszit, aztán azt is, hogy hol és hogyan szerezte a sérülését. De a legcukibb az, hogy pár napja már ő is vigasztal. Ha panaszkodom neki, hogy megkarmolt (ami gyakran előfordul a körömvágási kríziseink miatt...), vagy meghúzta a hajam (egy hajfetisiszta gyereknél ez sem ritka...) azonnal odajön és lenyom egy puszit. Ha látja, hogy nem vagyok még teljesen meggyőzve, kapok mégegyet. Persze általában már az elsőtől elolvadok...

Máté nap

A hétvégén megünnepletük Máté névnapját nagycsaládi körben. Itt volt velünk az összes nagyszülő és a dédimamák közül hárman.
Szépen feldíszitettük a lakást lufikkal és girlandokkal, amíg a kis ünnepelt ebéd után aludt egy jó nagyot. Mikor felkelt, nagyokat sikongatott örömében a lufik láttán és teljesen bezsongott, amikor elmeséltük neki, hogy most az ő névnapját fogjuk ünnepelni és mindjárt itt lesznek a vendégek. Lenyugtatásképp feljöttünk megnézni a fotókon, hogy kiket is várunk.
Igazi vendéglátóként fogadta az érkező rokonokat az előszobában, aztán egy idő után inkább már a kertkapuban.
Máté nagyon vidám hangulatában volt, mindenkivel koccintott és érdeklődve bontogatta az ajándékait. Persze a sok ajándék közül végül a legjobban egy öt centis kis seprű tetszett neki :-).
Elég sokat betermelt Anya túrós réteséből, de az ünnepi hangulatnak megfelelően mindig valaki más tányérjáról kérte a falatokat.
Nagyon jól sikerült családi buli volt, 3 hónap múlva pedig folytatjuk.
És íme a képes beszámoló:
A díszítés Apa munkáját dícséri:
Koccintás egyenként mindenkivel:
És aztán a jól megérdemelt korsó almalé:

Máté széket foglalt magának:

Vajon mit hoztak Amarill mamáék?

Az ajándékhalom:

Papa az új Boribont olvassa:

Persze egy kis bunyó sem maradhatott ki a délutánból:

Épül a babaház:

Máténak nagyon tetszettek a tulipánhagymák, amit Anya kapott a Mamitól. Azóta is lelkesen mutogatja nekem, hogy hova kellene elültetni őket. Hát igen, tudom, nemsokára...

Papa nem cáfolta meg magát. Ahogy már az én kindertojásaimat is rendszeresen ő rakta össze, most is minden összeszerelendő ajándékba lelkesen "besegített" Máténak.

De hogy kerül egy póréhagyma a névnapra? Egyszerű a válasz: Máté eldicsekedett vele Klári Dédinek.

Terka dédivel is olvasott kicsit.

Íme egy családi kép:

És a fotós Mami, aki lemaradt a családi képről:

Ismét klubboztunk

A héten ismét baba-mama klubbot tartottunk. Most Krisztiék láttak vendégül minket és nagyon jól éreztük magunkat! Mivel egész délelőtt ömlött az eső, kicsit késve érkeztünk, hogy aztán az utolsók között távozzunk. Máté nagyon cuki volt, bámulatosan jól viselte az autóutat Budapestre, végig eljátszott és nézegetett magában. A társaságot szerintem már felismerte, mert nagyon otthonosan mozgott közöttük. Örömmel fedezte fel Marci birodalmát és játékait. Most hat anyuka és hét gyerek volt "jelen" és a kicsik annyira jól eljátszottak egymással és egymás mellett, hogy egész nyugodtan tudtunk ebédelni és beszélgetni is. Hazafelé Máté két percen belül aludt a kocsiban, így a hazaúttal sem volt gondunk.

Első gyerekszájunk

Ma reggel a családi bunyózás közben Máté megkaparintotta a HVG-t és a Figyelőt. Apa rászólt, hogy "Máté ezek Apa újságjai, add ide őket!". Erre Máté határozottan megrázta a fejét és közölte, hogy "Má, má, má!" (vagyis Mátéé). Pedig egy kutya sem volt az újságokban...

A korfui bazárban

Kisegér

Amióta csak megismerte szereti. Nagyon. A sajtot.
Ezek egy korfui sajtevészet képei: