Anyás és hisztis

A kétéves kor betöltésével néhány új szokás is beköszöntött hozzánk.

Az egyik, hogy Máté ismét nagyon anyás lett. Mostanában sokszor előfordul, hogy csak Anya jó, csak Anya csinálhat valamit. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy ha nem vagyok a látómezejében, nagyon jól érezze magát más családtaggal is.

A másik a dackorszak + nem korszak + hisztis korszak egyvelege. Szerencsére annyira nem kezelhetetlen a helyzet, hallok sokkal rosszabbakról is. Egyszerűen mostanában ha bal lábbal kel fel Máté, vagy valamiért nem aludt jól-eleget, a legkisebb ellentmondástól is kiakad. Hiába kérem, magyarázom el neki többször is, hogy miért nem azt csináljuk, amit ő szeretne, egyszerűen nem tudja abbahagyni a visítást ilyenkor. Ráadásul általában teljesen - számomra -értelmetlen dolgokon akad ki. Pl.: a megmelegített esti tejcihez öntöttem még a dobozból, mert túl forró lett. Ez ugye eltért a megszokott napirendtől és ezért 10 percig sírt miatta és nem volt hajlandó meginni, bármit is csináltam.

További újdonság, hogy Máté aktívan elkezdett beszélni az utóbbi hetekben, persze egyelőre csak a szavak első szótagát mondja, duplázva. Ebből elég vicces szituációk is adódnak, mint például a következő:

"Mit szeretnél enni uzsonnára Máté?" - kérdezem tőle. Néhány a lehetséges válaszok közül:

"Kaka (értsd: krumpli, kakaó)

Mama (macisajt)

Papa (palacsinta)

Baba (banán)"

A kaka egyébként nagyon népszerű szó nálunk, Mátét fölöttébb izgatja ez a téma mostanában. Jó pár hete szól már, ha kaki van, hogy cseréljem ki a pelust. Az utóbbi napokban viszont felvette azt a szokást, hogy akkor is szól ha nincs kaki. Kb. hússzor egy nap. Próbál becsapni a kis zsivány és nagyokat vigyorog hozzá. A bilitől viszont egyelőre nagyon messze vagyunk még, a pisi szót nem is hajlandó kimondani, ráülni pedig legfeljebb a plüssállatainak lehet, neki nem.

Mostanában a nagy kedvenc tevékenység a pakolás. No nem a játékok összepakolása, sokkal inkább a szétpakolásuk. Vödörbe be, emeletre fel, felét kiborítani aztán más játékokkal feltölteni és levinni a nappaliba. Ezt megállás nélkül képes akár egy órán keresztül is folytatni. Hihetetlen figyelemmel tud koncentrálni, a kis fejében elképzelt forgatókönyv szerint elrendezni minden egyes darabot. Már lassan kezdek beletörődni, hogy a lakásunk most egy darabig tornádó sújtotta övezet lesz. Azért ellensúlyozásként elkezdtem Mátéval az összepakolást is gyakorolni - egyelőre nem túl nagy sikerrel.

Az új ágy

A "készülünk a kistestvér érkezésére" program részeként Máté új ágyat kapott. Kissé hosszúra sikerült várakozás után - november végére vártuk - tegnap végre meg is érkezett. Máté nagyon aktívan segített Imre bácsinak az összeszerelésben. Nagyon szép lett és kényelmes is. Sajnos még legalább egy hétig nem fogjuk tudni haszálni - a szobát sem - mert ki kell szellőztetni. Szerencsére most legalább nincsenek fagyok...

Még korábban beszereztem egy majmos és egy zsiráfos matricát, hogy Máténak nagyobb kedvet csináljak a benne való alváshoz. A tökmag ugyanis jelenleg még mindig velem alszik, a mi hálószobánkban és ehhez az állapothoz meglehetősen ragaszkodik. Annyira, hogy rajtunk kívül más nem is nagyon közelítheti meg az ágyunkat, mert sürgősen leparancsolja. Éjszaka anyás üzemmódban működik, ha mást lát meg, még hangosabban sír. Az elalvás viszonylag jól megy már, kb. fél óra alatt, de sajnos éjszaka még minimum háromszor felkel. Iszik egy kis tejcit, leellenőrzi, hogy megvagyok-e, aztán visszaalszik. Nehezebb éjszakákon képes lenne végig belémbújva aludni, és mélységesen meg tud sértődni, ha a másik oldalamra merészelek fordulni.

Szóval innen indulunk és cél az önálló elalvás és az éjszaka átalvása!
Így készült:

Ilyen lett:

Kistestvér érkezik

A történet Korfun kezdődött, majd itthon 4(!) darab negatív terhességi teszttel folytatódott, ezt követően pedig egy ultrahanggal: "hát itt bizony van egy kis terhesség" felkiálltással nyert bizonyosságot a tény, hogy Máténak kistestvére érkezik május végén.
Az első három hónap nem volt éppen leányálom, állandó hányingerrel és émelygéssel küzdöttem. Szerencsére amint a 15. héten elkezdett mozogni a kicsi, a rosszullétek is fokozatosan abbamaradtak.
A pocakom elég szépen nő, gyorsabb ütemben, mint Máténál, most hamarabb is kellett lecserélnem a nadrágokat. Mielőtt ismét várandós lettem, sokan mondták már, hogy a második babára már nem jutott annyi figyelem a pocakban, mint az első terhességnél. Ezt be kellett látnom, hogy tényleg így van. Bár nagyon sokszor eszembe jut a kis pocaklakó, igazán időm vele "beszélgetni", tervezgetni, szülésre készülni csak azután marad, hogy Máté elaludt.
Máténak a legelejétől mondjuk, hogy kistestvére érkezik és egész hamar sikerült összekötnie a kisbabát a pocakommal. Nagyon nagyon édes, rendszeresen simogatja a a pocakomat, puszikat ad a babának, főz neki, megmutatja a játékait. Naponta többször le kell hajolnom hozzá, hogy át tudja ölelni a babát. Van egy kistestvér érkezéséről szóló könyve is, amit az ő kérésére elég gyakran szoktunk mesélni. Már nagyon várja, hogy segíthessen a picit pelenkázni, tolni a babakocsiban.
A 20. heti ultrahangon a nőgyógyász hosszas nézegetés után viszonylag magabiztosan kijelentette, hogy ismét kisfiunk lesz. Először meglepődtünk, mert én kislánynak éreztem. Balázs viszont végig fiut szeretett volna. Hamar sikerült túllépnem a meglepődésen és már nagyon várom, hogy mégegy hasonló kis zsivány ugráljon körülöttem!

Fogmosás

Szerencsére eddig viszonylag rövid a "mit fogok a következő gyerekkel másként csinálni" listám, de a fogmosás mindenképp szerepel rajta. Bár Máté imád fogat mosni, ez nála gyakorlatilag a fogkefe erőteljes rágcsálását és a fogkrém leszopogatását jelenti. Amitől ugyebár nem lesznek tiszták azok a gyönyörű fehér fogacskák. Azt, hogy én mossam meg neki, jó ha hetente egyszer megengedi. Mivel a kérés nem működik, azt hiszem itt az ideje beszereznem egy fognyűvő manócskáról szóló könyvet.

Mint a nagyok

Gyermekünk lelkesen utánoz minket a mindennapi teendőinkben, és teszi mindezt nagyon édesen! Íme néhány példa.
A szokásosnak nevezhető főzöcske:
Nagymosás:

Mosogatás:

Infraszaunázás:

Hajzselé:

stb....

Befagyott a Balaton!

Miután Máté a második lépésből hanyatt vágta magát a jégen (Anyukája reakcióideje némiképp lassabb volt a kelleténél..), ő a továbbiakban inkább a babakocsis korcsolyázásra szavazott.
Az nagyon tetszett neki, hogy Anya és Apa lelkesen rugdalták egymásnak a befagyott jégen a kavicsokat és fura figurákat adtak közben elő.

Szilveszter Láláékkal

Az évet Bécsben búcsúztattuk Icuéknál. Máté nagy örömére együtt tölthetett pát napot kedvenc barátnőjével Júliával, akit következetesen csak Lálának hív. Annababa továbbra is nagy érdeklődést váltott ki belőle, szinte már vissza kellett fogni, hogy ne borítsa el annyira puszikkal.
Szilveszter napján a gyönyörűen kivilágított belvároson keresztül sétáltunk hazafelé, ahol már este 6-kor élvezhettük az év végi jó hangulatot és a rengeteg petárdát. Útközben még egy mini pónilóval is találkoztunk.
Máté nagyon élvezte a testvérbabakocsit, két napig csak abban volt hajlandó közlekedni. A babakocsiban ülve babakocsit tolni nevű játékot Máté találta ki és Júlia nagyon lelkesen alkalmazza azóta is - Icu legnagyobb örömére...
Egy utolsó családi kép 2010-ből:

Ismét Hévíz

Az ünnep után két napot Hévízen töltöttünk. Jó nagyokat pihentünk, sétáltunk és amikor éppen megfagni készültünk a -5 fokban, akkor szerveztünk néhány benti programot is.
Elmentünk Keszthelyre a vasútmodell kiállítást megnézni. Máténak nagyon tetszettek a vonatok, amik alagutakból jöttek ki-be, megálltak a megállóban, majd továbbindultak, szóval volt felfedeznivaló bőven. És persze a legjobb rálátás Apa nyakából adódott.
Ezután a Kolping hotel játszószobáját is felfedeztük. Egész pontosan az egyik sarkát, ahol a kiskonyha volt berendezve. Jó másfél órát főzöcskézett Máté és nem azért indultunk végül el, mert ő kidőlt :).
Így hát a szálláson is aktívan folytatta a főzős-pakolós játékot.

Még meg kell emlékeznünk a hévizi utó-karácsonyi vásárról, ami nagyon hangulatos volt esténként. A mi látogatásaink fő oka a kürtőskalácssütő bódé volt, mivel gyermekünk imádja ezt a csemegét (nem csak ő...). Szegény a második alkalommal annyira a lelkére vette azt a méltánytalanságot, hogy jó 10 percet várnunk kellett a sorban, hogy a vigasztalhatatlan zokogást egy együttérző vásárlónak sikerült csak megakasztania, aki megkínálta Mátét a saját kalácsából. mondanom se kell, hogy ő is kisgyerekekkel volt.

Mandarin

Az év kedvenc gyümölcse címet nálunk egyértelműen a mandarin nyeri el. Máté hatalmas figyelemmel pucolja (szegény kistesó ebben a méretben csupa sárga foltos polót fog örökölni...) és szedi gerezdekre. Egy ültő helyében képes akár 3 darabot is megenni!

Csinosak a fiuk