Anyás és hisztis

A kétéves kor betöltésével néhány új szokás is beköszöntött hozzánk.

Az egyik, hogy Máté ismét nagyon anyás lett. Mostanában sokszor előfordul, hogy csak Anya jó, csak Anya csinálhat valamit. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy ha nem vagyok a látómezejében, nagyon jól érezze magát más családtaggal is.

A másik a dackorszak + nem korszak + hisztis korszak egyvelege. Szerencsére annyira nem kezelhetetlen a helyzet, hallok sokkal rosszabbakról is. Egyszerűen mostanában ha bal lábbal kel fel Máté, vagy valamiért nem aludt jól-eleget, a legkisebb ellentmondástól is kiakad. Hiába kérem, magyarázom el neki többször is, hogy miért nem azt csináljuk, amit ő szeretne, egyszerűen nem tudja abbahagyni a visítást ilyenkor. Ráadásul általában teljesen - számomra -értelmetlen dolgokon akad ki. Pl.: a megmelegített esti tejcihez öntöttem még a dobozból, mert túl forró lett. Ez ugye eltért a megszokott napirendtől és ezért 10 percig sírt miatta és nem volt hajlandó meginni, bármit is csináltam.

További újdonság, hogy Máté aktívan elkezdett beszélni az utóbbi hetekben, persze egyelőre csak a szavak első szótagát mondja, duplázva. Ebből elég vicces szituációk is adódnak, mint például a következő:

"Mit szeretnél enni uzsonnára Máté?" - kérdezem tőle. Néhány a lehetséges válaszok közül:

"Kaka (értsd: krumpli, kakaó)

Mama (macisajt)

Papa (palacsinta)

Baba (banán)"

A kaka egyébként nagyon népszerű szó nálunk, Mátét fölöttébb izgatja ez a téma mostanában. Jó pár hete szól már, ha kaki van, hogy cseréljem ki a pelust. Az utóbbi napokban viszont felvette azt a szokást, hogy akkor is szól ha nincs kaki. Kb. hússzor egy nap. Próbál becsapni a kis zsivány és nagyokat vigyorog hozzá. A bilitől viszont egyelőre nagyon messze vagyunk még, a pisi szót nem is hajlandó kimondani, ráülni pedig legfeljebb a plüssállatainak lehet, neki nem.

Mostanában a nagy kedvenc tevékenység a pakolás. No nem a játékok összepakolása, sokkal inkább a szétpakolásuk. Vödörbe be, emeletre fel, felét kiborítani aztán más játékokkal feltölteni és levinni a nappaliba. Ezt megállás nélkül képes akár egy órán keresztül is folytatni. Hihetetlen figyelemmel tud koncentrálni, a kis fejében elképzelt forgatókönyv szerint elrendezni minden egyes darabot. Már lassan kezdek beletörődni, hogy a lakásunk most egy darabig tornádó sújtotta övezet lesz. Azért ellensúlyozásként elkezdtem Mátéval az összepakolást is gyakorolni - egyelőre nem túl nagy sikerrel.