Kistestvér érkezik

A történet Korfun kezdődött, majd itthon 4(!) darab negatív terhességi teszttel folytatódott, ezt követően pedig egy ultrahanggal: "hát itt bizony van egy kis terhesség" felkiálltással nyert bizonyosságot a tény, hogy Máténak kistestvére érkezik május végén.
Az első három hónap nem volt éppen leányálom, állandó hányingerrel és émelygéssel küzdöttem. Szerencsére amint a 15. héten elkezdett mozogni a kicsi, a rosszullétek is fokozatosan abbamaradtak.
A pocakom elég szépen nő, gyorsabb ütemben, mint Máténál, most hamarabb is kellett lecserélnem a nadrágokat. Mielőtt ismét várandós lettem, sokan mondták már, hogy a második babára már nem jutott annyi figyelem a pocakban, mint az első terhességnél. Ezt be kellett látnom, hogy tényleg így van. Bár nagyon sokszor eszembe jut a kis pocaklakó, igazán időm vele "beszélgetni", tervezgetni, szülésre készülni csak azután marad, hogy Máté elaludt.
Máténak a legelejétől mondjuk, hogy kistestvére érkezik és egész hamar sikerült összekötnie a kisbabát a pocakommal. Nagyon nagyon édes, rendszeresen simogatja a a pocakomat, puszikat ad a babának, főz neki, megmutatja a játékait. Naponta többször le kell hajolnom hozzá, hogy át tudja ölelni a babát. Van egy kistestvér érkezéséről szóló könyve is, amit az ő kérésére elég gyakran szoktunk mesélni. Már nagyon várja, hogy segíthessen a picit pelenkázni, tolni a babakocsiban.
A 20. heti ultrahangon a nőgyógyász hosszas nézegetés után viszonylag magabiztosan kijelentette, hogy ismét kisfiunk lesz. Először meglepődtünk, mert én kislánynak éreztem. Balázs viszont végig fiut szeretett volna. Hamar sikerült túllépnem a meglepődésen és már nagyon várom, hogy mégegy hasonló kis zsivány ugráljon körülöttem!