Pá-pá

Néhány hete Máté már elég megbízhatóan integet. Ez azt jelenti, hogy ha kérem, hogy intesen pá-pát, ügyesen felemeli és mozgatja a kis kezét. Ettől a jelenlevők rendszerint elolvadnak, az anyai mell pedig büszkén feszül. Az utóbbi napokban azonban némi zavar csúszott a rendszerbe, mert Máté kérés nélkül is integet, akkor amikor éppen nem köszönünk el senkitől. Ennek álltalában két oka van: ritkábban az, hogy megköszöni a jelenlevőnek az eddigi résztvételt, de most már nyugodtan elmehet. Általában viszont csak jókedvében teszi és a dicséretet akarja bezsebelni, mivel korábban mindig agyondicsértem azért, hogy milyen ügyesen integet.

18 hónap röviden (2.)

Mozgásfejlődés
Máté elég nyugis baba volt 6-7 hónapos koráig. Mikor már szinte mindenki forgolódott körülötte a baráti társaság babái közül, ő teljes nyugalommal feküdt tovább a hátán és nézegetett. Az első átfordulás után viszont igencsak belelendült. Hamarosan következett a mászás 8 hónaposan és ezzel egyidőben elkezdett felállni. Először a játékosládánk oldalán húzta fel magát, aztán ezt aktívan folytatta minden elérhető alkalmatosságnál.

Az első lépéseket a kis haspók persze az Anya kezében lévő turmix után tette meg 10 hónaposan. Nem egészen egy hónapra rá már szaladt a gyerkőc. Azóta is rohanunk utána :-).

Kedvencek

Nemrég végignéztem a képeket, amiket Máté 1 éves kora óta készítettünk és feltünt, hogy néhány kedves játéka hogy elmaradt az elmúlt hónapokban, néhány mellett pedig mennyire kitartott.

A fogkeféket szerintem megválaszthatjuk minden idők kedvencének. 8 hónapos kora körül kezdett el érdeklődni irántuk és a szenvedély egészen fél éven keresztül töretlen volt, míg egyszer csak egyik napról a másikra már nem érdekelte tovább. Abban a fél évben Máténak minden fogmosásunknál jelen kellett lennie és amint végeztünk, kötelező volt beszolgáltatni neki a fogkeféket. Volt idő, amikor tizenvalahány fogkefe volt szolgálatban a lakásban szerteszét. Ezt a sátrat a szülinapjára kapta és sokáig csak kívülről nézegette, míg egy szép napon elkezdte átalakítani a formáját, majd óvatosan belelépett. Ebből a belépésből elég gyorsan vetődés lett, majd távolról nekifutás és vetődés. Néhány hétre a sátor még a nappalinkba is beköltözött, mert Máté nem volt hajlandó lejönni a szobájából, hogy a sátorban csücsülhessen. Persze igazán társasággal együtt volt érdekes a dolog, így Anya és Apa nem kevés időt töltött el benne görnyedve.
A babakocsi nagy sláger jelenleg is. Ez a darab itt éppen Júliáé, és a diadalmas vigyor arra utal, hogy végre sikerült Máténak megszereznie. Azóta vettünk mi is egyet. Sajnos csak lila színben volt kapható, így Mátét nézték már miatta lánynak - születése óta akkor egyszer - pont amikor a babakocsiját tologatta kint az utcán.
A botmixer iránti érdeklődés a pépes ételekkel párhuzamosan múlt el. Néha még előszedi a szekrényből, de már nem része a mindennapjainknak.
A főzés továbbra is nagy kedvenc. Sütisütésben Máté verhetetlen. Amint meglátja, hogy főzéshez, sütéshez készülődök, azonnal rohan a konyhába és kéri fel magát a kedvenc helyére, a konyhapult tetejére. Ezután várja a saját edényeit és elkezdi ő is a kavargatást, mostanában hangosan magyarázva közben. Tegnap pont sütöttünk és kiraktam a szakácskönyvet. Egy darabig figyelte, hogy hogyan olvasom belőle a tudnivalókat, majd ő is kiválasztott egy receptet és a kis ujjával mutogatva elkezdte "olvasni".
A konyhaszekrény kipakolása valószínűleg továbbra is nagy kedvenc lenne, de Anya egy idő után -kb a 100. visszapakolást követően - inkább beszerezte a bababiztos zárakat a megfelelő helyekre.A mosdókagylóban való ücsörgés Apával való nagy kedvenc elfoglaltság volt. Egy pár átöltözés és összetört üveg után abbamaradt.

15. és 16.

A cím az éppen kibújó fogak sorszámára vonatkozik. Szegény pici fiunk minden fogát megszenvedtük eddig, mivel ilyenkor kivétel nélkül megbetegszik. A tünetek mindig hasonlóak: erős orrfolyás, láz és hurut. A betegségét semmi nem mutatja jobban, mint az, hogy ma délután egy teljes órát az ölemben ülve-fekve töltött. Ő, akit egyébként erőszakkal sem nagyon lehet két percnél hosszabb időre leültetni. Ezt még megtetézte egy délutáni alvással, amire hónapok óta szintén nem volt már példa.

Nézegetünk...

...az ablakból. Akár fél órát is, ha van látnivaló. Mátét fel kell emelni, ha meghallja a kutya ugatását, a fűnyíró, a motor vagy valami más érdekes jármű zúgását. És ennyire örül, ha észreveszi a "zaj" forrását.

Főtörzsőrmester

Ez lehetne Máté új beceneve. A pici fiú ugyanis rendezi a családját. Megfogja a kezünket és oda irányít, ahol éppen játszani akar velünk. Szavak nélkül is tökéletesen megérteti velünk, hogy éppen mit szeretne, mit csináljunk. Mert neki erről igen pontos elképzelése van. Ez sokféle lehet: le kell ülni, részt venni a játékában, tologatni mellette a fűnyírót/babakocsit, stb. Mutogatással és huzogatással mindent meg tud értetni. Persze ha mégsem sikerül lehetőleg előre, de legkésőbb azonnal kitalálni az óhaját, akkor jöhet a jól bevált hiszti. Krokodillkönnyekkel.Az egyik kedvencem, amikor táncolni kell vele. Ha szól Gryllus Vili bácsi valamelyik dala, Máté automatikusan elkezdi ütemesen ringatni a lábait és ehhez persze a jelenlevőknek is csatlakozni kell. Nagyon édes! Legutóbb a dédit "perdítette" táncra.

Cica

Máté barátkozik a kiscicával. A képek azt hiszem önmagukért beszélnek...

(Megnyugtatásképpen: Máté és a cica is sérülés nélkül élték túl végül a találkozást.)

Tejci

A fürdés után jöhet a szokásos esti (zab/rizs)tejci. Máté napközben iszik nem sokat, de este aztán bepótolja a lemaradást. Egy nagy pohár meleg tej egy-két perc alatt lecsúszik neki. A "te-te" a legelső szavai közé tartozott.

Esőnapi játékok

Próbáljuk a sorozatos esős, szeles napokat lehetőség szerint bezárva is élménydúsan tölteni. Bár minden napra csinálunk magunknak valamilyen házon kivüli programot is, azért Anya fantáziája eléggé igénybe van véve a fennmaradó órákban. Általában a szokásos főzéssel, vendéglátással kezdjük, majd következik az autózás, duplózás, mesélés és persze a kirakózás.Ezek közben azért Máté is keres magának egyéb izgalmas elfoglaltságokat. Ilyen például a lépcsőzés, persze lehetőleg egyedül fel-le, jó sokszor...

...poszívózás alternatív eszközökkel...

...kézmosás egymás után legalább kétszer...
...bujócskázás...
...és az örök sláger, Anya lebirkózása.Szóval jól érezzük magunkat és amikor már tényleg minden ötletből kifogytunk, felvesszük az esőkabátot és kimegyünk a kertbe kicsit tologatni a fűnyírót.

Boribon

Amint azt már korábban írtam, Máté nagy könyvrajongó. Eddig azonban inkább csak maga lapozgatta a könyveket, rámutatva a képekre, amiket meg kellett neki nevezni és elmesélni, hogy a "való" életben hol láttuk már őket. Ma a kezünkbe vettük Boribon maci történetét és először fordult elő, hogy egyesével végiglapozva el tudtam mesélni neki a teljes történetet, ő pedig az ölemben ülve nyugodtan végighallgatta.

Nyár van?

Ma reggel elkéstünk a Csivitelőről, mert fel kellett szaladnom Máté télikabátjáért...

18 hónap röviden

Így indultunk másfél éve karácsony napján...

Gondoltam most, hogy Máté pár nap múlva másfél éves lesz, írok az elmúlt időszakról pár mondatot néhány "kiemelt" témában.

Evés
Máté az első 6 hónapban csak anyatejen élt. Az első pár hétben sajnos kellett némi tápszert is adnunk, de a kezdeti nehézségek után szerencsére nagyon jól szopizott. A hozzátáplálást elég nehezen kezdte elfogadni, beletelt egy jó hónapba, mire eljutottunk odáig, hogy egy bébiüvegnek megfelelő pépet megevett. A gyümölcsökkel párhuzamosan jöttek a zöldségek, aztán a gabonapépek. Viszonylag hamar elkezdte enni a szilárd ételeket is, ezzel szerencsére minden simán ment - persze leszámítva egy-két fejenállást, amikor félrenyelte az almát vagy a babakekszet... A szopizást végül Máté döntésére - némi anyai segítséggel - 13 hónaposan hagytuk abba. Ezen Apa eléggé meglepődött, mert ő már felkészült lelkiekben arra, hogy cicifüggő kisfia minimum két évig fog szopizni.
Jelenleg pedig, ahogy már írtam, Máté az önálló evést próbálgatja.

Alvás

Az eredeti koncepciónak megfelelően Máté 6 hónapig a mi szobánkban aludt. Aztán a koncepciótól eltérően még most is ott alszik. 8 hónapos korában volt egy gyenge kísérletünk, hogy átszoktassuk a saját szobájába, de ez három hét után megbukott, mert a holtfáradt Anya nem bírta tovább az éjszakai ingázást és a szivacson alvást.
Szerencsére most már kevesebbszer ébred fel éjszaka, így tervezzük egy gyerekágy beszerzését, és a különköltöztetést. Aztán kíváncsian várjuk Máté véleményét a tervünkről :-).

Egérke és Kisfiú vendégségben

Ezt a műanyag asztalt és székeket még két hónapja szereztem, "jó lesz nyárra a kertbe" felkiálltással. Aztán ottragadtak a nappaliban mert fontos szerepet kaptak, Máté itt vendégeli meg Egérkét, Kisfiút és Júlia babát. Amíg az asztal és a székek meg nem érkeztek a babák sorsa a repülés volt (Máté kezéből a földre). Azóta egész jó a kapcsolat köztük, néha megszeretgeti őket és puszit is kapnak. Na meg persze amit főzött. Mert a mi fiunk nagy szakács.

Egyik reggel is odaültünk a kisasztalhoz. Anya az életmentő kávéval (még mindig 7 óra előtt kelünk...), Máté pedig a főzőeszközeivel. Itt éppen megtudakolja a jelenlevőktől, hogy mit szeretnének enni. Addig amíg elkészül a finomság nekik, kaptak könyvet is olvasni és persze tányért, hogy legyen miből enniük. Aztán nekiállt a reggeli készítésének és még meg is etette őket.

Persze azért a babáknak sem mindig fenékig tejfel az életük, itt Máté éppen megelégelte, hogy játszópajtásai már olyan régóta alszanak (Egérke repülős ébresztőt kapott).

Fiúból van

Városunk megnyert egy csatornázási pályázatot, melynek következtében az egész város szét van túrva. Legalábbis ezt látjuk mi belőle. De nem így Máté, akinek hatalmas örömöt okoz, hogy a városban mindenfelé markológépek vannak! Persze itthon kénytelen egy kisebbel beérni.

Ezen a képen Máté éppen a nem rendeltetésszerű használatot mutatja be...
Ez egyébként biztosan a génekben van kódolva, mert egyéves kora betöltése után, minden előzmény és különleges esemény néllkül elkezdett vonzódni a kerekes járművekhez. Először csak Apa autójának kellet integetni, ha elment/megjött, aztán kezdte felfedezni a játékautókat is. Letérdel, lefekszik hozzájuk és tologatja, sőt most már gurítja is őket. Az utóbbi időben inkább a "különleges" gépek a sztárok, mint a markoló, az úthenger, a kamion és az örök klasszikus: a busz.

A képen látható villástargonca a másik nagy házi kedvenc a markolóautó mellett.

Kukori

A kép szombaton háromnegyed hétkor készült. Nem este, hanem reggel... Máté amióta megérkezett a jó idő, igazodva a reggeli világossághoz korábban kel és korábban fekszik. Az utóbbi szuper, az előbbit még szokni kell az egyébként inkább későn kelő tökmagtól.

Mit mond a kutya?

Máté beszédfejlődése 13 hónapos kora körül kezdődött, amikor először mondta azt, hogy "Anya". Ezzel egy darabig egész jól elvolt, aztán kibővítette a szókincsét az "Ata" (értsd: apa) és a tya (kutya) szavakkal. Nem sokkal ezután úgy döntött, hogy nem kell ennyi szó ahhoz, hogy a környezetének világosan kifejezze, amit éppen mondani vagy elérni szeretne, így áttért az "otta, otta" kifejezésre. Ezzel elég sokáig jól el is volt, csak az utóbbi egy-két hétben kezdett el érdeklődni a baba-beszéden túli beszéddel. Mi mással is kezdhette volna, mint a nem szóval. Kérdeztem tőle valamit, ő pedig szépen megrázta a fejét és vigyorogva közölte velem, hogy nem. Ezt a tudományt azóta elég jól alkalmazza, a nem döntő többségében tényleg nemet is jelent.
Egy másik újdonság, hogy ha megkérdezzük tőle, hogy mit mond a kutya, az esetek felében már rávágja, hogy "vau, vau". Méghozzá szép tisztán és érthetően. Ma a hinta szó volt az újdonság, egyelőre "inta"-nak ejtve.
Nagy kedvenc játékunk még a "hol van a ..." kezdetű mondat. Ide a jelen lévő személyeket, repülőt, madarat lehet behelyettesíteni és Máté szégyenlősen mosolyogva a kis mutatóujjával pontosan megmutatja a kereset személyt/tárgyat.

Az ideális nap

Végre beköszöntött a jó idő és ennek nem sokan örülnek jobban, mint a mi kis örökmozgó kisfiunk, aki ha tehetné, szó szerint az egész napot a szabadban töltené. A mai délutánt Csopakon töltöttük és igazi gyereknap lett belőle, hiszen Máté szinte minden kedvenc tevékenysége helyet kapott benne. Kezdtük alvás után egy finom ebéddel, természetesen egyedül kanalazva! Ezt a levest még három fogás követte, amiből ugye a reszelt sajt sem maradhatott ki..

Ezután kitelepültünk a kertbe, számos vödörrel és egy kismedencével felszerelkezve, na meg persze jó sok vízzel ezekben. Ehhez a programszámhoz már levetkőztettem a tökmagot. Nagyon élvezte a szabadságot és a fűben mezítláb járkálást.

A vizezéshez azért a nap folyamán még sokszor visszatértünk, többek között öntözés formájában. Amikor egy kis változatosságra vágyott a gyerkőc, átsétált a homokozóba és folytatta szorgos teendőit.

Ilyen volt például a fahéjrudak gondos behelyezése a homokba...

...és az égen látható összes repülő szemmel tartása.

Aztán Máté úgy döntött, hogy ma még alig tologatott valamit, így előkereste a fűnyíróját és nekiveselkedett a kertnek. Olyan lelkesen és kitartóan dolgozott, hogy megállapítottuk, nagy kár, hogy nem az igazi fűnyírót adtuk oda neki :-).

Hol máshol lehetne a nagy munkát jobban kipihenni, mint a hintában.

És amint látszik, időközben egy kis uzsi is becsúszott. Mi lehetne jobb egy kis friss epernél közvetlenül a Mami kertjéből.

A délután ideális zárásaként Máté alaposan kitanulmányozta Anya autóját (ami egyébként Apával való kedvenc közös tevékenységük minden este).

A rendszer ellenőrzése után...

...pedig hazavezetett. Legalábbis játékból.