Máté beszédfejlődése 13 hónapos kora körül kezdődött, amikor először mondta azt, hogy "Anya". Ezzel egy darabig egész jól elvolt, aztán kibővítette a szókincsét az "Ata" (értsd: apa) és a tya (kutya) szavakkal. Nem sokkal ezután úgy döntött, hogy nem kell ennyi szó ahhoz, hogy a környezetének világosan kifejezze, amit éppen mondani vagy elérni szeretne, így áttért az "otta, otta" kifejezésre. Ezzel elég sokáig jól el is volt, csak az utóbbi egy-két hétben kezdett el érdeklődni a baba-beszéden túli beszéddel. Mi mással is kezdhette volna, mint a nem szóval. Kérdeztem tőle valamit, ő pedig szépen megrázta a fejét és vigyorogva közölte velem, hogy nem. Ezt a tudományt azóta elég jól alkalmazza, a nem döntő többségében tényleg nemet is jelent.
Egy másik újdonság, hogy ha megkérdezzük tőle, hogy mit mond a kutya, az esetek felében már rávágja, hogy "vau, vau". Méghozzá szép tisztán és érthetően. Ma a hinta szó volt az újdonság, egyelőre "inta"-nak ejtve.
Nagy kedvenc játékunk még a "hol van a ..." kezdetű mondat. Ide a jelen lévő személyeket, repülőt, madarat lehet behelyettesíteni és Máté szégyenlősen mosolyogva a kis mutatóujjával pontosan megmutatja a kereset személyt/tárgyat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése