Karácsonyi maraton

Kezdtük 24-én délután itthon hármasban, a tervezettnél egy órával korábban, mivel Máté az izgalomtól ismét alig aludt. Szépen felöltöztünk, aztán vártuk, hogy az angyalok meggyújtsák a gyertyákat és csöngessenek, hogy bemehetünk a nappaliba, ahonnan erőnek erejével lehetett csak visszatartani a gyereket. A gyertyák elmaradtak :), de a csengőszóra Máté nagy kíváncsian rohant befelé. A karácsonyfa mérsékelt lelkesedést váltott ki belőle, az ajándékok azonban hamar felkeltették a figyelmét. Természetesen rögtön a legnagyobbra csapott le, ami "véletlenül" pont az övé volt... Nagy bontogatás és szerelés kezdődött, ami aztán egész este folytatódott, mert a Jézuska egy szerelőasztalt hozott szerszámokkal Máténak.
Nagyon meghitt szentesténk volt, minden nyugodtra és békésre sikerült.

Karácsony első napját Amarill mamánál és Jóska papánál töltöttük, ahol összegyűltek a Szigeti rokonok. Máté nagyon élvezte a családi forgatagot. Egymás után gyújtottáka csillagszórókat Jóska papával, ami nagyon tetszett neki.

Karácsony második napját Maminál és Papánál töltöttük, ahova Terka Dédi Jézuskája egy játékporszívót hozott, így nagyjából az egész napi program biztosítva volt Máté számára. Máté nagyon ügyesen intézte az ajándékok kiosztását. Természetesen az ebéd utáni szieszta Apának és Máténak és az azt követő pókerparti itt sem maradhatott el.

Az ünnepek alatt gazdagabbak lettünk egy játék vasalóval, mosógéppel, porszívóval, pénztárgéppel. Szóval Máté lassan saját háztartást is alakíthat.

Máté 2 éves!

Azaz még nem teljesen, pontosan 24-én fogja betölteni. Mi viszont okultunk a tavalyi tapasztalatokból és úgy döntöttünk, hogy idén külön napokon tartjuk a szülinapot és a karácsonyt, így legalább Máté mind a kettőt igazán ki tudja élvezni és a szülők sem esnek össze a végkimerültségtől szenteste.
Szóval vasárnap szépen kitakarítottunk, Apa feldíszítette a nappalit lufikkal. A kis ünnepelt annyira be volt már zsongva, hogy összesen háromnegyes órát aludt napközben. Miután felkelt, szépen felöltözött az egész család és vártuk a rokonokat.

Meg is érkeztek hamarosan, amit Máté hatalmas csatakiálltással fogadott. Túl sok időt nem hagyott nekik a megmelegedésre, amint észrevette a díszzacskókat, rögtön tudta, hogy ezek az ő ajándékai lesznek és el is kezdte kibontani őket. A szokásos felállásban Anya segített a nyitogatásban, Papa az összeszerelésben. A legnagyobb tetszést az orvosos-táska okozta neki, azóta is folyamatosan visszük magunkkal a kellékeket mindenhova.

Az ünnepelt néha megpihent kicsit Apánál:
A tortát békésen várta az etetőszékében és nagyon tetszettek neki a meglepetés-állatok rajta.

A gyertya elfújása simén ment elsőre!

Anyai szívem nagyon boldog volt, amikor az egész szeletet ügyesen egyedül az utolsó morzsáig megette!

Persze a szokásos lufiütögetést a Papával nem lehetett most sem kihagyni.

Máté nagyon élvezte a sürgést-forgást, hogy őt ünnepeljük, ő van a középpontban. Nagyon édesen mindenkivel játszott-beszélgetett kicsit.

Most is készült nagycsaládi kép:

...és ismét itt a végén a fotós Mami, aki minden képről lemaradt.

Szülinapi előkészületek

Így készült a nagy mű szombat délután. Máté hol Apával játszott, hol kiszaladt a konyhába nekem segíteni. Persze ha a konyhai robotgép használatban volt, aki neki is ott kellett lennie. Ő verte fel a tojásfehérjéket és a tejszínt is - nagyon élveztük és mindezt csak egy törött tojás bánta.

Őszibarackos túrótortát sütöttünk, mivel ez Máté kedvence!

Máté a krém tesztelésében is aktív szerept vállalt és nem is nagyon akarta önként abbahagyni.

Hmmm, ez finom!

Íme a végeredmény, amit az ünnepelt már csak a szülinapján látott. A marcipánfigurák végül Máté gyurmázós formái segítségével készültek.

Így szánkózunk mi

... a mínusz öt fokban...
...és nagyon élvezzük!

A leendő sakknagymester

Jóska papa elkezdte az utánpótlás nevelését.
Bár egyelőre, ha azt mondják neki, hogy "Te jössz Máté, lépj egyet", ő szorgalmasan így is tesz, és fellép saját maga a sakktáblára :-).

Mindenevő

Mátéval az étkezés terén nagy szerencsém van (egyébként is :-)). A hozzátáplálás kezdete óta bármit teszek elé, ő megeszi. Egy-két kivételtől eltekintve persze, mint a káposzta és a cékla. A zöldségleveseket kifejezetten imádja, főleg ha pirított kenyérkocka, vagy levesgyöngy is van benne. De jöhet neki a főzelék, a csirkehusi, az olaszos tészták, a házisütik (ha nem csokis), zöldségek, gyümölcsök, gyakorlatilag bármi. Legnagyobb bánatomra tegnap épp a töpörtyűre kapott rá, mondanom sem kell, hogy nem én adtam neki :-). Mamiékhoz éppen megérkeztek a feldolgozott "disznóságok" és pakolás közben Máté kiszúrta magának a kis falatokat, amiből aztán Mami adott is neki. A család férfitagjai nagyon elégedettek az eredménnyel.
Nagyszerű látni, hogy egy ilyen kis embernél milyen jól működik még a természetes szabályozás. Mindig pontosan tudja, érzi, hogy mennyit kell épp ennie. Ha egyik nap sokat evett, biztos, hogy másnap diétásabb mennyiséget választ.

Jó két hónapja már, hogy teljesen egyedül eszik mindent, beleértve a leveseket is. Ehhez ismeretlenül is örök hálám annak, aki kitalálta az alján felhajtott műanyag előkét, mert így én is teljes lelki nyugalommal tudom végignézni a próbálkozásokat. Mert persze egy része még lefolyik a kanálról, így viszont ez mind az előkében landol és soha nem kell étkezés után átöltöznünk.

Itt éppen a leves evés(ivás)i alternatív lehetőségeket teszteli.

Bújócska és fetrengés

Nagy kedvenc játékunk mostanában a bújócska. Máté egyre ötletesebb helyeket talál magának - szekrényben, függöny mögé, vasalódeszka alá, székek közé ... - és néha, ha kibírja, hogy nem neveti el magát, egész nehéz megtalálni. Persze általában az a jellemző, hogy hosszasan eljátszuk, hogy keresgéljük őt, miközben ő a rejtekhelye mögül kikukucskálva jókat vigyorog rajtunk. Amikor megtaláljuk, azt először egy éles kis sikkantással értékeli, aztán ismét elküld minket keresgélni.

Két elbújás között pedig jókat szaladgál a lakásban, közben ide-oda felmászva. Ha pedig a nagy rohangálás közben elfárad, egyszerűen lefekszik ahol éppen van. A konyhában,

a lépcsőn...

Beszélgetünk!

Kicsi fiunk nem kapkodja el a beszédet. Megjegyzem, ez az ő esetében teljesen érthető, mivel teljesen jól megérteti magát enélkül is. Néhányan megjegyezték, hogy túlságosan hamar kitalálom, hogy mit szeretne és ezért nem motivált a beszédfejlődésben. Szerintem Máté a saját jó kis tempójában fejlődik, nagyon értelmes és most már a beszéd is elkezdte érdekelni :-). Egy ideje megismétli utánam a szavak első két betűjét és ezeket elkezdte megismételni. Az első ilyen összetett szó a papa volt, aztán jött a MÁMÁ. Ez nála saját magát jelenti, jó hangosan, nyomatékkal kiejtve. Nagyon vicces, hogy jelenleg nála például a maci, mama, malacka, másik szavak ugyanúgy hangzanak, mindegyik mamma.
Pár napja pedig újabb nagy dolog történt, saját magától emlegette fel egy tárgy nevét (lufi - lulu), amikor azzal szeretett volna játszani és nem találta.
A MÁMÁt elég gyakran hallom napközben, ugyanis a beszéd kezdetével a fokozott önállóság igénye is beköszöntött hozzánk. Minden MÁMÁé és mindent MÁMÁ csinál egyedül. Ez mondjuk elég érdekes történet egy tojás felverése esetén, de ameddig ésszerűen meg lehet oldani, próbálok neki szabad teret engedni. Amikor pedig nem lehet úgy, ahogy ő elképzelte, akkor jön az oroszlánvisítás hatalmas könnyekkel.

Fényképezkedtünk

Molnár Csabi és Bea (http://www.molnarteskuvo.hu/ )felajánlották, hogy szívesen fotóznák Mátét, mivel eddig nem nagyon fényképeztek ilyen kicsi gyereket és szeretnének rajta gyakorolni. Mi persze azonnal igent mondtunk, hiszen mind a ketten nagyon jó fényképészek és örömmel vettük a lehetőséget. November elején jöttek el hozzánk, hatalmas objektívekkel felszerelkezve. Máté pont ébredés után volt, így kellett neki egy jó fél óra, mire magbarátkozott a gépekkel és a helyzettel. Készítettek kinti és benti képeket is és Balázzsal megállapítottuk, hogy a mi kis örökmozgó kisfiunk nem igazán könnyítette meg a dolgukat. Ezt is mutatja, hogy a közel két órás fotózás során készített 600 fényképből 30 jó lett. A végére viszont Máté úgy összebarátkozott Csabiékkal, hogy odament mind a kettőjükhöz pacsit adni. Nekünk nagyon tetszik a végeredmény, íme néhány darab belőle.

A bécsi lányok

A hét elején Bécsben töltöttünk két napot Icuéknál. Az apukák igazoltan távol maradtak, így igazi anyás programokat szerveztünk. Nagyon jól éreztük magunkat mind a ketten, én főleg azért, mert végre nagyokat tudtunk Icuval beszélgetni, Máté pedig a lányoknak örült nagyon. Júliával nagyokat lehet játszani, kergetőzni, nevetgélni és pillanatok alatt szétkapni a lakást. A négy hónapos Annababa pedig továbbra is nagy csodálatot vált ki belőle. Odahozza a cumiját, puszilgatja, ölelgeti és nagy örömmel fedezte fel, hogy neki is van két füle :-). Mindezeket pedig teljesen magától!
Az első nap délután besétáltunk a Rathausplatzra, a karácsonyi vásárba. Közben metróztunk és villamosoztunk is, ami a mi vidéki fiunknak nagy újdonság volt. A vásárban pedig életében először ült körhintán. Nagyon nagyon élvezte, Júliával egymás mellett ültek, mindenki egy lovacskán és a hinta szerencsére jó lassan ment körbe. Kicsit aggódtam, hogy le fog csúszni, de ügyesen megoldotta a helyzeteket segíség nélkül is.
Ezután pedig felpattantak a kisvasútra, ami annyira tetszett Máténak, hogy alig tudtunk utána továbbmenni, csak még egy vasútozás ígéretével lehetett végül elvonszolni a játékoktól.
Másnap a feldíszített belvárosban sétáltunk egy nagyot és Máté úgy kiütötte magát, hogy ebéd után elaludt a babakocsiban, amire már több, mint fél éve nem volt példa.
Délután nehezen vettünk búcsút egymástól, Máténak nem nagyon akaródzott hazajönni.

Doktornénis

Kati doktor néni legutóbbi látogatása óta Mátét nagyon érdekli az "orvostudomány". Rendszeresen minden plüssállatának meg kell hallgatni a szívét és a tüdejét és megnézni a torkukat meg a fülüket - pont amiket Kati néni nézett Mátén. Esténként pedig Apával kiszívják az állatok orrát, hogy éjszaka kapjanak rendesen levegőt. A Boribon beteg című könyvünket már rongyosra olvasta, abban is főleg az a kép érdekli, ahol a doktor bácsi megvizsgálja Boribont. A legédesebb az, hogy amikor átpelenkázom, felhúzza a pólóját, és mutogatja, hogy hallgassam meg a szívét és a "vegyél mély levegőt" felszólításra hatalmasat sóhajt.

Mikulás

A tavalyi Mikulásról Máténak nem hiszem, hogy túl sok emléke maradt, így idén már november közepe óta rendszeresen beszéltünk a Télapó/Mikulás eljöveteléről. Ehhez naponta legalább tízszer elénekeltük Vili bácsi Nótás Mikulás című dalát, amit Máté azért imád nagyon, mert az utolsó szava az, hogy "ballag", és ezt ő is előre mondja már.
A nagy nap előestéjén aztán az esti tejci után elővettük a csizmákat és kitisztítottuk őket. Máté nagy lelkesen cipelte fel őket a lépcsőn a hálószobába, ahol az ablakban várták a Mikulás érkezését.
Reggel aztán kíváncsian szemlélte, hogy mi is került a kiscsizmába. Szerencsére Máté nem szereti a csokit, így ezt müzliszelet pótolta.

Kapott még majmos gyurmát, amit aztán ott az ágyban rögtön ki is kellett bontani.

Napközben aztán mind a két nagyszülőnél bezsebelte a helyi Mikulások ajándékait. Sejtésem szerint most olyan jó emlékeket szerzett Mikulás-napról, hogy jövőre már nem kell nekem annyit emlegetni a Télapót, megteszi majd ő helyettem.

Betemetett a nagy hó...

erdőt, mezőt, rétet... Ezt a dalt szoktuk énekelni Csivitelőn, amikor leesik a a nagy hó.

Bizony, nagyon szépen leesett az idei első hó, aztán rá az idei első ónos eső. A kettő azóta is váltakozva érkezik, szóval a hó tetején szép jégpáncél alakult ki.

Idén ismét megállapítottuk, hogy Máté trópusi gyerek. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak nem kellett volna tavaly kiborítani a szánkóból (véletlen volt!) és elmenni vele túrázni a havas hegyekbe, ahol végül nem találtuk meg a vendéglőt és szegény egy órán keresztül éhezett...

A lakásból óriási örömmel szemléli a hóesést és a fehér tájat, de ha kint egy hópihe az arcocskáján landol, teljesen bepánikol.

Szóval elég jelentős hátránnyal fogtam hozzá a kismano "téliesítéséhez", vagyis a havas örömök megszerettettéséhez. Mivel Máté imád "dolgozni", vagyis többek között lapátolni, gondoltam a hólapátolás biztos bejön majd neki. Első körben az ablakból nézte a Papát, hogyan is kell csinálni és határozottan ellenállt a személyes részvételnek. Pár nappal később viszont már lelkesen segített nekem a garázs elöl lapátolni a havat.

Szerencsére az egyik barátnőm kislányai nagy hórajongók, amit Máténak is bemutattak, így aztán a szánkózás is összejött végül a sokadik próbálkozásra. Szegény Máté, amikor először felültettem a szánkóra, sírógörcsöt kapott, még az sem segített, hogy beültem vele együtt. Így aztán nagy sikernek könyvelhető el, hogy az utcában egy teljes kört tudtam tenni vele, ráadásul végig mosolygott!