Mikulás

A tavalyi Mikulásról Máténak nem hiszem, hogy túl sok emléke maradt, így idén már november közepe óta rendszeresen beszéltünk a Télapó/Mikulás eljöveteléről. Ehhez naponta legalább tízszer elénekeltük Vili bácsi Nótás Mikulás című dalát, amit Máté azért imád nagyon, mert az utolsó szava az, hogy "ballag", és ezt ő is előre mondja már.
A nagy nap előestéjén aztán az esti tejci után elővettük a csizmákat és kitisztítottuk őket. Máté nagy lelkesen cipelte fel őket a lépcsőn a hálószobába, ahol az ablakban várták a Mikulás érkezését.
Reggel aztán kíváncsian szemlélte, hogy mi is került a kiscsizmába. Szerencsére Máté nem szereti a csokit, így ezt müzliszelet pótolta.

Kapott még majmos gyurmát, amit aztán ott az ágyban rögtön ki is kellett bontani.

Napközben aztán mind a két nagyszülőnél bezsebelte a helyi Mikulások ajándékait. Sejtésem szerint most olyan jó emlékeket szerzett Mikulás-napról, hogy jövőre már nem kell nekem annyit emlegetni a Télapót, megteszi majd ő helyettem.