Marszi

Máté jó darabig következetesen csak "kiibabá"-nak nevezte Marcellt, de nemrég amikor megkérdeztem tőle, hogy hogy hívják a kistesóját, rávágta, hogy Marszi. Mivel mi szándékosan nem becézzük, hanem következetesen Marcellnek szólítjuk a picit, ez a név teljesen az ő találmánya volt.
A kistesó megérkezésével a zöld szemű szörny is beköltözött hozzánk. Máté egyrészről nagyon szereti a kicsit, simogatja, puszilgatja. Másrészről komoly kísérleteket tesz a rivális likvidálására. Csapkodja a fejét (ha hagynánk), megpróbálta már kinyomni a szemét, csavargatni a kezét-lábát. Ha szoptatom, szigorúan befészkeli magát mellém és semmilyen trükkel nem lehet elcsalogatni onnan. Előszeretettel mászik közben a hátamra, a fejemre...
Kitalálta, hogy ő is szopizni akar - szerencsére csak játékból. Mivel Marcell cumis baba, természetesen neki is be kellett szerezni egy cumit és azóta rendesen naponta többször is megrágcsálja.
Gyakorlatilag egész nap Mátéval vagyok, vele foglalkozom, leszámatva persze az egyelőre még maratoni hosszúságú (30-40 perc) szoptatásokat, de valahogy még ez sem tűnik elégnek. Sokszor csak megáll, elgondolkodik és szomorúan néz maga elé. Ilyenkor megszakad érte a szívem. Őszintén remélem, hogy a kistesó léte kárpótolni fogja majd ezért a trónfosztásért.