Nagy szerencsénk volt, mert éppen aznap délután voltunk vizsgálaton, így az autópályáról kellett csak visszafordulnunk amikor elkezdődtek a fájások. Egy órát gondolkodtam még a MOL benzinkútnál, hogy vajon most ekkor szülni fogok-e, aztán a doktornővel megegyeztünk, hogy inkább visszamegyünk hozzá és megnéz.
A Ctg egyértelműen megmutatta, hogy vannak fájásaim, valamennyire éreztem is őket, de nem voltak hatékonyak. A doktornőm burokrepesztést ajánlott, én még várni akartam vele, hátha beindul magától is a szülés. Este fél 9-kor ismét megvizsgált, újabb Ctg, de a helyzet változatlan maradt. Fél 11-kor, mivel ekkor már jó fél órája erősebb fájásaim voltak, elfogadtam a burokrepesztést, mert nem akartam a "valódi" szülésre elfáradni.
A burokrepesztést követően öt perc múlva már igen erős fájásaim voltak, szerencsére Balázs sokat segített, hogy tartotta a hátam, a fejem közben. 45 perc múlva én már csak kiabáltam a fájások alatt, és pihentem a rövid szünetekben. Ekkor szólt Balázs a szülésznőnek, hogy szerinte ez már nagyon intenzív. Irány a vizsgáló, után rohamléptekben a szülőszoba, majd a fürdőkád, amibe nem volt idő elég vizet engedni és én is zokniban "ugrottam" be. Rá 5 percre már ki is bújt Marcell. Gyönyörűséges, 3,5 kg-s, 52 cm-es kisbabánkat azonnal odaadták nekem. Levették a köldökvért, majd elvitték pár percre megvizsgálni, de utána még meztelenül visszakaptam és már szopizott is nagyon ügyesen!
A kórházban töltött napok hatalmas boldogságban teltek, fantasztikus érzés ismét egy kisbabát tartani a kezemben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése