Karácsonyi maraton

Kezdtük 24-én délután itthon hármasban, a tervezettnél egy órával korábban, mivel Máté az izgalomtól ismét alig aludt. Szépen felöltöztünk, aztán vártuk, hogy az angyalok meggyújtsák a gyertyákat és csöngessenek, hogy bemehetünk a nappaliba, ahonnan erőnek erejével lehetett csak visszatartani a gyereket. A gyertyák elmaradtak :), de a csengőszóra Máté nagy kíváncsian rohant befelé. A karácsonyfa mérsékelt lelkesedést váltott ki belőle, az ajándékok azonban hamar felkeltették a figyelmét. Természetesen rögtön a legnagyobbra csapott le, ami "véletlenül" pont az övé volt... Nagy bontogatás és szerelés kezdődött, ami aztán egész este folytatódott, mert a Jézuska egy szerelőasztalt hozott szerszámokkal Máténak.
Nagyon meghitt szentesténk volt, minden nyugodtra és békésre sikerült.

Karácsony első napját Amarill mamánál és Jóska papánál töltöttük, ahol összegyűltek a Szigeti rokonok. Máté nagyon élvezte a családi forgatagot. Egymás után gyújtottáka csillagszórókat Jóska papával, ami nagyon tetszett neki.

Karácsony második napját Maminál és Papánál töltöttük, ahova Terka Dédi Jézuskája egy játékporszívót hozott, így nagyjából az egész napi program biztosítva volt Máté számára. Máté nagyon ügyesen intézte az ajándékok kiosztását. Természetesen az ebéd utáni szieszta Apának és Máténak és az azt követő pókerparti itt sem maradhatott el.

Az ünnepek alatt gazdagabbak lettünk egy játék vasalóval, mosógéppel, porszívóval, pénztárgéppel. Szóval Máté lassan saját háztartást is alakíthat.

Máté 2 éves!

Azaz még nem teljesen, pontosan 24-én fogja betölteni. Mi viszont okultunk a tavalyi tapasztalatokból és úgy döntöttünk, hogy idén külön napokon tartjuk a szülinapot és a karácsonyt, így legalább Máté mind a kettőt igazán ki tudja élvezni és a szülők sem esnek össze a végkimerültségtől szenteste.
Szóval vasárnap szépen kitakarítottunk, Apa feldíszítette a nappalit lufikkal. A kis ünnepelt annyira be volt már zsongva, hogy összesen háromnegyes órát aludt napközben. Miután felkelt, szépen felöltözött az egész család és vártuk a rokonokat.

Meg is érkeztek hamarosan, amit Máté hatalmas csatakiálltással fogadott. Túl sok időt nem hagyott nekik a megmelegedésre, amint észrevette a díszzacskókat, rögtön tudta, hogy ezek az ő ajándékai lesznek és el is kezdte kibontani őket. A szokásos felállásban Anya segített a nyitogatásban, Papa az összeszerelésben. A legnagyobb tetszést az orvosos-táska okozta neki, azóta is folyamatosan visszük magunkkal a kellékeket mindenhova.

Az ünnepelt néha megpihent kicsit Apánál:
A tortát békésen várta az etetőszékében és nagyon tetszettek neki a meglepetés-állatok rajta.

A gyertya elfújása simén ment elsőre!

Anyai szívem nagyon boldog volt, amikor az egész szeletet ügyesen egyedül az utolsó morzsáig megette!

Persze a szokásos lufiütögetést a Papával nem lehetett most sem kihagyni.

Máté nagyon élvezte a sürgést-forgást, hogy őt ünnepeljük, ő van a középpontban. Nagyon édesen mindenkivel játszott-beszélgetett kicsit.

Most is készült nagycsaládi kép:

...és ismét itt a végén a fotós Mami, aki minden képről lemaradt.

Szülinapi előkészületek

Így készült a nagy mű szombat délután. Máté hol Apával játszott, hol kiszaladt a konyhába nekem segíteni. Persze ha a konyhai robotgép használatban volt, aki neki is ott kellett lennie. Ő verte fel a tojásfehérjéket és a tejszínt is - nagyon élveztük és mindezt csak egy törött tojás bánta.

Őszibarackos túrótortát sütöttünk, mivel ez Máté kedvence!

Máté a krém tesztelésében is aktív szerept vállalt és nem is nagyon akarta önként abbahagyni.

Hmmm, ez finom!

Íme a végeredmény, amit az ünnepelt már csak a szülinapján látott. A marcipánfigurák végül Máté gyurmázós formái segítségével készültek.

Így szánkózunk mi

... a mínusz öt fokban...
...és nagyon élvezzük!

A leendő sakknagymester

Jóska papa elkezdte az utánpótlás nevelését.
Bár egyelőre, ha azt mondják neki, hogy "Te jössz Máté, lépj egyet", ő szorgalmasan így is tesz, és fellép saját maga a sakktáblára :-).

Mindenevő

Mátéval az étkezés terén nagy szerencsém van (egyébként is :-)). A hozzátáplálás kezdete óta bármit teszek elé, ő megeszi. Egy-két kivételtől eltekintve persze, mint a káposzta és a cékla. A zöldségleveseket kifejezetten imádja, főleg ha pirított kenyérkocka, vagy levesgyöngy is van benne. De jöhet neki a főzelék, a csirkehusi, az olaszos tészták, a házisütik (ha nem csokis), zöldségek, gyümölcsök, gyakorlatilag bármi. Legnagyobb bánatomra tegnap épp a töpörtyűre kapott rá, mondanom sem kell, hogy nem én adtam neki :-). Mamiékhoz éppen megérkeztek a feldolgozott "disznóságok" és pakolás közben Máté kiszúrta magának a kis falatokat, amiből aztán Mami adott is neki. A család férfitagjai nagyon elégedettek az eredménnyel.
Nagyszerű látni, hogy egy ilyen kis embernél milyen jól működik még a természetes szabályozás. Mindig pontosan tudja, érzi, hogy mennyit kell épp ennie. Ha egyik nap sokat evett, biztos, hogy másnap diétásabb mennyiséget választ.

Jó két hónapja már, hogy teljesen egyedül eszik mindent, beleértve a leveseket is. Ehhez ismeretlenül is örök hálám annak, aki kitalálta az alján felhajtott műanyag előkét, mert így én is teljes lelki nyugalommal tudom végignézni a próbálkozásokat. Mert persze egy része még lefolyik a kanálról, így viszont ez mind az előkében landol és soha nem kell étkezés után átöltöznünk.

Itt éppen a leves evés(ivás)i alternatív lehetőségeket teszteli.

Bújócska és fetrengés

Nagy kedvenc játékunk mostanában a bújócska. Máté egyre ötletesebb helyeket talál magának - szekrényben, függöny mögé, vasalódeszka alá, székek közé ... - és néha, ha kibírja, hogy nem neveti el magát, egész nehéz megtalálni. Persze általában az a jellemző, hogy hosszasan eljátszuk, hogy keresgéljük őt, miközben ő a rejtekhelye mögül kikukucskálva jókat vigyorog rajtunk. Amikor megtaláljuk, azt először egy éles kis sikkantással értékeli, aztán ismét elküld minket keresgélni.

Két elbújás között pedig jókat szaladgál a lakásban, közben ide-oda felmászva. Ha pedig a nagy rohangálás közben elfárad, egyszerűen lefekszik ahol éppen van. A konyhában,

a lépcsőn...