Az élet a bölcsiben

Kezdünk egész jól beszokni a bölcsibe. Amikor megérkezünk, Máté örömmel száll kis a kocsiból és már szalad is befelé a kapun. Az ajtóban még megtorpan, de szerencsére könnyen becsábítható. Reggelente még ott maradok Mátéval 10-20 percet, aztán elköszönök tőle és Viki figyelemelterelő hadművelete közepette eljövök. Nem mondom, hogy Máté örül neki, de legalább nem sír, mert akkor képtelen lennék ott hagyni. Amikor megyek érte ebéd után, mindig lelkesen szalad hozzám "Aja, aja" felkiálltásokkal és rögtön mutogatni kezdi, hogy mivel is játszott aznap délelőtt. Sokszor reggeli közben a legkönnyebb eljönnöm. Ami persze már a második reggeli neki, az otthoni után. Állítólag ebédkor is ő a legjobban evő gyerek a csoportban.