Bob és motor

Amióta Marcell megérkezett, próbálunk Apa is és én is minden héten néhány órát kettesben tölteni Mátéval, aki nagyon is igényli ezeket a külön foglalkozásokat.
A bobozás és a "motorozás" anyás programok, közben Apa Marcellel szokott sétálni.
Ez az első alkalom volt, hogy Máté bobon ült. Olyan lassan jöttünk le vele, hogy szabályos sor gyűlt össze mögöttünk.

Aztán a következő alkalmakkor már mi értük utol az előttünk haladókat! Máté biztatott közben: "Gyorsan mene!".
A motorozás valójában biciklizés, Máté nevezte el motorozásnak, mert rajong a motorokért. Reméljük, hogy ezt idővel kinövi, a biciklizős motorozást viszont mind a ketten nagyon élvezzük. Végig szoktunk tekerni a füredi sétányon és közben mindig látunk egy csomó érdekes dolgot: motorokat, kutyákat, kisvonatot, fűkaszát...

Új szerelmek

Kezdődött Júliával, folytatódott Annával, aztán áttért a szomszéd kislányra Dorkára. Jelenleg az aktuális nagy kedvenc: Gabi. Az utóbbi hetekben a leggyakrabban hallott mondat Mátétól a "Gabi jössz!". Gabi Máté másodunokatesója és egyébként Sopronban lakik. Egy hétig Amarill mamánál vendégeskedett, így alkalmunk volt vele többször találkozni. Szerelem volt első látásra! Máté minden játékát megmutogatta, kézen fogva vezette Gabit. Azért persze akadtak mosolyszünetek is az együttlétekben, például amikor Máté ötödszörre rombolta le a Gabi által épített kiskertet...
Zsófit már régóta ismerjük, sokat szoktunk találkozni, mert az anyukájával nagyon jóban vagyunk. Ráadásul bölcsibe is együtt jártak. Ezen a nyáron azonban már igazán jól eljátszanak egymással, nem csak egymás mellett.
Itt éppen Apa vigyázott rá, amíg Anya lánybúcsún volt. A kicsi fiunk jól láthatóan csajozik:

Licsi-pocsi

Az idén nyáron is lubickolunk a medencében. Máté tavaly még elég félénken mászott bele, az első próbálkozásaink ezen a nyáron is még elég bátortalanok voltak. Szigorúan csak az én kezemben volt hajlandó fürdeni, az arcát egy csepp víz sem érhette. Aztán pár alkalom után nagyon nekibátorodott! Hatalmasakat kacag, amikor Apa vagy a Papa cápaként üldöznek minket és a talpunkat is mindig meg kell maszíroztatni a vízsugárral.
A hideg vizet ő sem szereti - ez anyai örökség, de szerencsére ebben a kánikulában hamar felmelegedett a medence. Kipróbáltuk a karúszókat is a szokásos úszógumi helyett, de a leginkább azért kézben szeret lenni.

Beszélgetünk!

Máté egész jól elkezdett beszélgetni. Már nem csak a szavak első szótagját mondja, hanem egyre több szót azépen kimond. Főleg a bonyolult szavak tetszenek neki, és amiket akkor hall először. Nagyon cuki tud lenni, ahogy próbálgatja kiejteni a szavakat és szerkeszti a mondatokat!

Kérdezem tőle:
- Te vagy az Máté?
Mire a válasz:
- Te.

Az egyik legtöbbször hallott mondat tőle:
-Ati jössz!
Máté valamilyen kifürkészhetetlen okból elkezdett minket, Apát és Anyát is Atinak szólítani.

A tagadást még kicsit gyakorolnunk kell:
-Kinyiss nem!

Pufinyuszi lassan két hónapos

Huh, jó sok idő telt már el az utolsó bejegyzés óta.
Marcell azóta hatalmas babává nőtte ki magát. Az igény szerinti szoptatásnak köszönhetően bőven jutott tápanyaghoz, a doktornőnk szavaival élve "túl van etetve". Ennyit arról, hogy egy anyatejes babát nem lehet túletetni... Tényleg nagyon sűrűn és sokat szopizott, amitől a 4. héttől kezdve 2 héten keresztül elég sírós baba lett belőle. Szerencsére a homeopata bogyók a második körben segítettek és már kevésbé mohó a picúr. Persze ő továbbra is legszívesebben egész nap a cicin lógna, de most már azért én is figyelek hogy mennyi idő telik el a két szoptatás között. Nem valami egyszerű feladat ám egy csecsemőt diétáztatni, tulajdonképpen nem is tudom. A bogyók viszont jól beállították az étvágyát, így ismét visszakaptuk a tündéri, nyugodt kisbabánkat, aki csak akkor sír, ha megéhezett. Két hónapos korára 61 cm és 5,8 kg. A védőnő táblázata szerint ez egy átlagos három hónapos baba méreteinek felel meg.
Mátét a kezdeti nagy sajnálatból sikerült kissé elkényeztetnünk. Ő az új helyzetre új, az eddiginél sokkal durvább hiszitivel válaszolt. Olyan ordítást, visítást tud levágni egy számára nem tetsző helyzetben, amit emberi fül nehezen tud elviselni. Főleg egy 5-6 órákat részletekben alvó anyuka idegzete.
Az első két héten a Mami jött hozzánk minden nap, főzött nekünk és ő vezette a mi háztartásunkat is. Azóta viszont mi megyünk szinte minden nap Csopakra a Mamiékhoz. Ő főz, bevásárol nekünk és rengeteget segít a gyerekek körül is, amikor épp egyszerre kéne két helyen lennem.
Bár nem egyszerű az élet a két kicsivel, de mégis csodálatos! Rengeteg öröm ér egy nap a velük való együttlét során.

Marszi

Máté jó darabig következetesen csak "kiibabá"-nak nevezte Marcellt, de nemrég amikor megkérdeztem tőle, hogy hogy hívják a kistesóját, rávágta, hogy Marszi. Mivel mi szándékosan nem becézzük, hanem következetesen Marcellnek szólítjuk a picit, ez a név teljesen az ő találmánya volt.
A kistesó megérkezésével a zöld szemű szörny is beköltözött hozzánk. Máté egyrészről nagyon szereti a kicsit, simogatja, puszilgatja. Másrészről komoly kísérleteket tesz a rivális likvidálására. Csapkodja a fejét (ha hagynánk), megpróbálta már kinyomni a szemét, csavargatni a kezét-lábát. Ha szoptatom, szigorúan befészkeli magát mellém és semmilyen trükkel nem lehet elcsalogatni onnan. Előszeretettel mászik közben a hátamra, a fejemre...
Kitalálta, hogy ő is szopizni akar - szerencsére csak játékból. Mivel Marcell cumis baba, természetesen neki is be kellett szerezni egy cumit és azóta rendesen naponta többször is megrágcsálja.
Gyakorlatilag egész nap Mátéval vagyok, vele foglalkozom, leszámatva persze az egyelőre még maratoni hosszúságú (30-40 perc) szoptatásokat, de valahogy még ez sem tűnik elégnek. Sokszor csak megáll, elgondolkodik és szomorúan néz maga elé. Ilyenkor megszakad érte a szívem. Őszintén remélem, hogy a kistesó léte kárpótolni fogja majd ezért a trónfosztásért.

Már két hetes

Nagyon gyorsan repül az idő, már két hete itt van velünk ez a kis tündér. Marcell hihetetlen jó baba, eddig el se hittem, hogy ilyen tényleg létezik. Eszik-alszik és közben nagyokat mosolyog álmában. Egyszerűen imádnivaló!
Szerencsére a szoptatással minden rendben, imád cicin lenni, szépen fejlődik. Úgy döntöttem, hogy nem mérlegelem a szopizásokat, mert egyszer megpróbáltam és olyan kevés grammot mutatott a mérleg, hogy az biztosan nem volt igaz. Mivel ügyesen eszik, jókat alszik és rengeteget pisil, egész biztosan elég táplálékhoz jut.
Hetente egyszer azért lemérem, de már egy héttel a születése után meghaladta a születési súlyát, úgy, hogy még a kórházban 10 százalékot veszített belőle.
Éjszaka három óránként kelünk szopizni. Máté is legalább kétszer felkell, így elég sűrűek az éjszakáim. Mivel mind a két gyereket én altatom és én kelek hozzájuk, újraoptimalizáltam az alvó-helyeket: Marcell alszik velem a nagyágyban az ő szobájában, Máté pedig ha felébred éjszaka, átjön és befekszik a kiságyba.