Ma ismét levágtam Máté haját. Immár harmadszorra. Bár nálunk ez sokkal inkább egy folyamat, mint egyszeri cselekedet. Az első hajvágásra a tavasszal került sor, ezt még inkább csak fazonigazításnak nevezném, mivel csak a fülénél levő két tincset kellett megrövidíteni. Máté kevés pihehajjal született, ami aztán fokozatosan foltokban kihullott. Egy ideig elég viccesen is nézett ki miatta, aztán úgy egy éves korától fokozatosan elkezdett sűrűsödni a haja.
A második hajvágás így nyár elején vált esedékessé. Az etetőszékben kezdtem el, aztán a fürdőkádban folytattuk és a végső simításokat ismét az etetőszékben tettem meg. Az akció eleje és vége közt pedig eltelt egy hét.
A második hajvágás így nyár elején vált esedékessé. Az etetőszékben kezdtem el, aztán a fürdőkádban folytattuk és a végső simításokat ismét az etetőszékben tettem meg. Az akció eleje és vége közt pedig eltelt egy hét.
Mostanra sokkal tapasztaltabban már a fürdőkádban kezdtem a mutatványt és mivel Máté nagyon kooperatív volt (ami a körömvágással szemben tanusított totális ellenállás után elég jó hír), a fél feje készen is van, a másik megmaradt holnapra. Annyira érdekelte az olló a kezemben, meg a haj, amit levágtam róla, hogy egy szó és fejrántás nélkül hagyta magát nyírni.
Nagyon ügyes fiú volt, íme az eredmény még vizesen:
Nagyon ügyes fiú volt, íme az eredmény még vizesen:
Jó kis fodrász vagy! :-)
VálaszTörlés