Néhány hete kezdődött Máté idegenfóbiája. Ha szóba állok valakivel, akit még nem látott előtte, hirtelen elkezd mutogatni az ellenkező irányba, hogy menjünk el. Ha erre nem reagálok, elkezd nyűszíteni, aztán sírni. Ha egynél több idegennel történik ugyenez, vagy esetleg nem lát menekülési útvonalat, azonnal a sírással kezdi. Erre persze szegény nénik, bácsik is megijednek, hogy ők ijesztették meg a gyereket. Alig győzöm nyugtatni őket, hogy most épp ezt a korszakot éljük, nem személy szerint nekik szól. Persze a kezdeti ellenállás nem akadályozza meg Mátét abban, hogy ha az "idegen" mégis marad, egy idő után már vigyorogjon rá és húzza magával játszani.
Ez a fóbia azért furcsa, mert egy hónapja a nyaraláson Máté még javában huncutkodott a pincérnőkkel, az asztalszomszédainkkal. Rájuk vigyorgott, aztán elbújt mögém. És azt is megértük, hogy ha a nagyszülők vigyáznak rá, mert Anyának dolga van, Máté mosolyogva int nekem pápá-t, hogy menjek csak nyugodtan, ő jól fogja érezni magát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése