A meglehetősen hűvös időre való tekintettel megvettük Máté téli csizmáját.Az első forduló nem volt túl sikeres, mivel a cipőbolt ajtaján belépve Máté elkezdett üvölteni. Szerencsére ez a bolt csak gyerekcipőkkel foglalkozik, jól ismernek minket és éppen mi voltunk az egyetlen vásárlók, szóval annyira nem volt vészes a helyzet. Egy idő után sikerült megnyugtatnom a gyereket, aki viszont továbbra is kiscsimpánzként kapaszkodott a nyakamba. Hosszas rábeszélés után végül leült egy kisszékre, de amint egy csizma közeledett a lába felé, kezdődött előről az üvöltés. Aztán amikor a boltba újabb vevők érkeztek, úgy döntöttem ideje feladni a próbálkozást. Így hát vártunk 2 napot és visszatértünk. Előtte otthon megbeszéltük Mátéval, hogy Ildikó néni felpróbálhatja majd a lábára a csizmát és milyen jó is lesz neki, hogy szép új cipőt kap. És a fiam igazi úriember módjára tartotta a szavát, és minden így is történt a boltban. Szóval végül egy 24-es új csizmával és helyreállt renoméval távoztunk a helyszínről.
Úgy nézem, hogy Máté és Marci csizmája csak a méretében különbözik... Mi múlt héten szereztük be. :-)
VálaszTörlés