Amióta Máté külön szobában, a saját ágyában alszik, elkezdtem neki lefekvéskor is mesélni. Eddig mindig csak az aznapi történéseket "meséltük" el, most előtte van egy könyvből olvasós mese is. Először nagy lelkesen fogtam egy mesekönyvet, amiben egy-két oldalas állatos történetek vannak, de hamar kiderült, hogy Mátét a felolvasás képek nélkül legfeljebb egy percig köti le. Mivel az esti mesét viszont nagyon lelkesen fogadta - nagy könyvrajongó - ezért úgy döntöttem, hogy akkor maradunk egyelőre a képeskönyveknél. Ezután azért továbbra is elmeséljük Máté napját is, aztán magától ügyesen lekapcsolja a macis lámpát és bebújik az ágyba (és fekve is marad...). Mindenféle tiltakozás nélkül! Pár napja már egy negyedórás buksi-simogatás után kijövök tőle és azóta nagyon ügyesen egyedül alszik el! (Hmmm, ez a projekt kemény öt napig működött, aztán Máté rájött, hogy én ezt komolyan gondolom és azóta ha kijövök, azonnal elkezd sírni, hívja anyát és legalább 20 perccel később alszik el, mintha bent maradnék. Lehet, hogy a bölcsis beszoktatással együtt kicsit sok volt neki, szóval ezt a próbálkozást elnapoltuk...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése