Kettő perc

A "neeem" korszak beköszöntével, mivel minden kérdésre nem a válasz, kénytelen vagyok némi kreativitást és nagyobb rugalmasságot vinni a hétköznapjainkba, különben igen sűrűn törne el az a bizonyos mécses Máténál. Viszont némi trükkel egész jól el lehet kerülni egy csomó visítós helyzetet. Például ha elmegyünk körmöt vágni, akkor megígérem, hogy le is reszeljük, és így rögtön érdekessé válik a helyzet. A dzseki felvételekor azt kérdezzük, hogy a jobb vagy a bal kezét dugja-e be először. A fürdőkádból és egyéb helyekről a "kettő perces" módszer vált be. Mivel a 2-es számot a szülinapja óta jól tudja értelmezni, ez belátható és átlátható időtávnak tűnik neki ahhoz, hogy elfogadja, azt a tevékenységet, amit éppen csinál, még kettő percig folytathatja. Egy idő után szólok, hogy már csak egy perc, ezt is lelkesen utánam mondja, aztán jön a "lejárt a 2 perc". A képen látszik, milyen édesen mutatja - és mondja is - a 2 percet!