Máté naplója

2010. július 29., csütörtök

Nagyfiú

Máté a szobájában játszott, amíg én szárítottam a hajam. Időnként meghallgattam, hogy minden rendben van-e. Egy idő után aztán gyanúsan nagy volt a csend, úgyhogy jobbnak láttam ránézni a manóra. Ez a kép fogadott ahogy beléptem a szobába. Hiába, kezd már nagy fiú lenni.

Miután Boribont megunta, végiglapozta a Beáéktól kapott tigrises mesekönyvet is.

Nem csak fejben kezd nagy lenni, hanem a nyár alatt rengeteget nőtt is. Miután hazajöttünk a nyaralásból, gyanúsan kezdtek rajta feszülni a body-k és a nadrágok is rövidebbek lettek. Megkértem, hogy álljon oda a fali mérőszalaghoz, ő pedig nagyon édesen tartotta buksiját, hogy lemérjük. az eredmény: 85 cm. Úgy tűnik ősztől már válthatunk a következő (92-es) ruhaméretre.

Közben enyhe nosztalgia is elfogott, még emlékszem, amikor pocakosan centizgettük, hova is kell felfúrni a mérőszalagot a falon. Amikor Máté aztán megszületett, olyan kicsi volt, hogy még a szalag alját sem érte fel.

Aztán jött a súlymérés, amit Máté naponta abszolvál. Valamiért imád ráállni és nézni hogyan mozdul a mutató. 11,5 kg-t mutatott ma reggel.

És persze a nagyfiúk az almát sem felkockázva eszik már, hanem harapva!

2010. július 28., szerda

Hajvágás

Ma ismét levágtam Máté haját. Immár harmadszorra. Bár nálunk ez sokkal inkább egy folyamat, mint egyszeri cselekedet. Az első hajvágásra a tavasszal került sor, ezt még inkább csak fazonigazításnak nevezném, mivel csak a fülénél levő két tincset kellett megrövidíteni. Máté kevés pihehajjal született, ami aztán fokozatosan foltokban kihullott. Egy ideig elég viccesen is nézett ki miatta, aztán úgy egy éves korától fokozatosan elkezdett sűrűsödni a haja.
A második hajvágás így nyár elején vált esedékessé. Az etetőszékben kezdtem el, aztán a fürdőkádban folytattuk és a végső simításokat ismét az etetőszékben tettem meg. Az akció eleje és vége közt pedig eltelt egy hét.

Mostanra sokkal tapasztaltabban már a fürdőkádban kezdtem a mutatványt és mivel Máté nagyon kooperatív volt (ami a körömvágással szemben tanusított totális ellenállás után elég jó hír), a fél feje készen is van, a másik megmaradt holnapra. Annyira érdekelte az olló a kezemben, meg a haj, amit levágtam róla, hogy egy szó és fejrántás nélkül hagyta magát nyírni.
Nagyon ügyes fiú volt, íme az eredmény még vizesen:

2010. július 27., kedd

Dávid látogatóban

Nagy örömünkre Bea és Dávid a baba-mama klub után még nálunk maradtak egy napra.
Aznap este rögtön egy közös fürdetéssel kezdtük, amit a gyerkőcök nagyon élveztek. Mindketten nagyon rendesek voltak és hamar elaludtak, hogy az anyukák is tudjanak egy jót beszélgetni.

Máté jó vendéglátóhoz híven felvitte Dávidot a szobájába is.

Másnap a reggeli készülődés után Füreden a kedvenc kávézónkban folytattuk a délelőttöt. Mivel Dávid korán kezdte a napot, süti helyett aludt egyet.

Máté közben megevett majdnem egy teljes szelet túrótortát.

Dávid babakocsi helyett inkább a motort választotta.

Aztán irány a strand... kézenfogva!

A fiúk aztán tudják, hogy kell élvezni a strandot! Az egyetlen apró gond, hogy ez a kép nem a mi törölközőnkön készült. De azért nekik nagyon tetszett.

Egy közös kép is készült!

A srácok nagyon élvezték a Balatont, a homokkal feltöltött vízben bátran lehetett játszani.

Még Máté is jót rohangált a vízben, pedig az utóbbi időben nem mindig értékeli a fürdőkádnál nagyobb méretű vizeket.

Természetesen a lángos sem maradhatott ki a programból. Ez volt Máté életének első lángosa, de ahogy a képen is látszik egész biztosan nem az utolsó.

A strandprogram zárásaként még beiktattak egy hosszú homokozást is.

Nagyon jól éreztük magunkat, reméljük nemsokára ismét viszontlátjuk Beát és Dávidot!

2010. július 26., hétfő

Baba-mama klub

Pont egy hete hétfőn nálunk tartottuk a szokásos EVK-s baba-mama klubot. Az első összejövetelt 2009 áprilisban rendeztük, amikor a manók még csak a szőnyegen feküdtek és nézegettek vagy szopiztak. Azóta is redszeresen tartjuk a klubbokat és az idő múlásával a gyerkőcök mozgékonysága, így a program is minden alkalommal változik.
Szerencsére most minden anyuka és majdnem minden "baba" is részt tudott venni, így végül 7 felnőtt (a fenti fotót Ági készítette, így ő sajnos nem látszik) és 8 gyerek volt a buliban. Merthogy ez a találka már szinte egy igazi gyerekzsűr hangulatával vetekedett. Nagyon édesek voltak a kicsik, felfedezték Máté birodalmát bent és kint is és ezt az érintett is teljesen jól viselte. Úgy tűnik Máténál vagy később jön majd el a játékféltés időszaka vagy talán ki is hagyja, mert az összes játéka közül egyedül a fűnyírójához ragaszkodott, de még azt is kölcsönadta játszani másoknak.

Annyira élvezte a társaságot és nyüzsgést, hogy kivételesen teljesen egyedül ette végig az ebédet - persze háromszor annyi idő alatt a sok néznivalő miatt - és a dél helyett fél 4-kor sikerült elvinnem aludni.

Íme egy-két életkép:
Az elsőnek érkezett vendégeink alaposan megnézték Máté szobáját. Az összejövetelt gyerekoldalról enyhe fiú-túlsúly jellemzte, 6-an voltak 2 lány mellett.

Ezután inkább kitelepedtünk a kertbe.

Az üres medence szélén való ugrálás nagyon izgi játéknak bizonyult.

Az összes tologatnivalónk és minden járművünk használtban volt.

Mivel Máté egész délelőtt a vendégek megérkezéséig teljesen egyedül eljátszott a kertben - persze kétpercenkénti anyai rápillantás mellett - ezért az ebéd is időre elkészült.

Ebéd után ismét irány a kert.

Két kiskertész:

És két szelíd (?) motoros:

2010. július 22., csütörtök

Autómánia

A folyamatosan növekvő igényre való tekintettel ma ismét bővítettük az autóparkot... És ennek örömére Máté egész nap berregett.

Vufff

A majdnem két hetes nyaralásunk alatt Máté rohamtempóban folytatta az okosodását. Nagyon ügyesen összeköti a fejében egymással a dolgokat. Például ha mesélünk neki, és a mesekönyvben lát egy állatot, azonnal odahozza a saját játékállatai közül a megfelelőt. Ha kecskét látunk a könyvben, rögtön mutatja, hogyan etette meg az állatkertben.
Nagyon jó ötlet volt elvinni a kedvenc játékeit, mert úgy láttuk, hogy biztonságot adtak neki az idegen környezetben.
Mivel a szállásunkról jól lehetett látni a repülőket, ha megkérdezzük tőle mit mond a repülő, kapásból rávágja, hogy "Vufff". Sokszor ő szólt nekünk, mutatva a gépeket. A vuff egy idő után kiterjedt az autóra és a fűnyírőra is.
Újabb állatok is bekerültek a napi életünkbe, a teknősbéka és a gyíkok személyében. Jelenleg Máté minden bokor alatt a gyíkocskákat keresi.
Másik hozadéka az utazásnak, hogy nem tudom már fekve pelenkázni és öltöztetni, csak állva. Megpróbáltam itthon a pelenkázóasztalon tisztába tenni amikor hazaértünk, a végeredmény több perces csata volt, amit végül feladtam, nehogy lepottyanjon az utód.
Aminek kevésbé örülök az a napirendünk enyhe felborulása, mivel az olaszoknál este 7- fél 8 előtt nem nyitnak ki az éttermek. Máté pedig normális esetben fél 8-kor megy fürdeni. Ehelyett most beiktatott egy késő délutáni alvást a rengeteg élmény feldolgozására, ami miatt viszont sokszor 11-kor még az ágyon rohangált. Az altatás a korábbi 20 percről így simán 1 órára tolódott.
Az evéssel kapcsolatban épp most konstatáltam, hogy szinte minden polója paradicsomfoltos lett :-). Szigorú elveimet is kénytelen voltam feladni, amikor Apa megkostóltatta kisfiával a chipszet és a fagyit, ami persze azonnal a népszerűségi lista elejére ugrott nála. (A gyakoriságot és a mennyiséget azért szerencsére sikerült korlátozni...)