Puszi

Tegnap este altatás közben megkaptam Mátétól élete első rendes, cuppanós pusziját. Ő jót kacagott rajta, én meg teljesen elolvadtam tőle. Persze puszit már régóta ad, ami első körben még csak a fejecskéjének az odatartását jelentette. Aztán már a száját is az arcunk felé irányította. Egy idő után ez nagy adag nyállal együtt járt.

Ma reggel ismét kértem tőle egy puszit, amire először csak odadugta a fejét az arcomhoz, de amikor mondtam neki, hogy egy olyan rendes puszit kérek, mint tegnap este, ismét kaptam egy cuppanósat!

Vigyori

Szerencsére a picúr majdnem mindig ilyen jó kedélyű!

Medence

Tavaly nyáron Máté még simán bejött Csopakon a medencébe. Beült az úszógumijába és bár először bizalmatlanul nézegetett, kis idő múlva már vígan csapkodta a vizet maga körül.

Idén most először sikerült erre a mutatványra rávennem. Erőltetni nem akarom, magától pedig eddig legfeljebb a láblógatásig jutott. Fröcskölni persze nagyon szeret, a fűnyírót is megfürdette már benne, bedobálja az összes játékát, aztán a sokadik körben odabújik a kezembe, hogy aztán gyorsan ismét a szárazföldre rakassa magát. Azért, mint a képen is látszik, alakul már a helyzet.

Idegenfóbia

Néhány hete kezdődött Máté idegenfóbiája. Ha szóba állok valakivel, akit még nem látott előtte, hirtelen elkezd mutogatni az ellenkező irányba, hogy menjünk el. Ha erre nem reagálok, elkezd nyűszíteni, aztán sírni. Ha egynél több idegennel történik ugyenez, vagy esetleg nem lát menekülési útvonalat, azonnal a sírással kezdi. Erre persze szegény nénik, bácsik is megijednek, hogy ők ijesztették meg a gyereket. Alig győzöm nyugtatni őket, hogy most épp ezt a korszakot éljük, nem személy szerint nekik szól. Persze a kezdeti ellenállás nem akadályozza meg Mátét abban, hogy ha az "idegen" mégis marad, egy idő után már vigyorogjon rá és húzza magával játszani.
Ez a fóbia azért furcsa, mert egy hónapja a nyaraláson Máté még javában huncutkodott a pincérnőkkel, az asztalszomszédainkkal. Rájuk vigyorgott, aztán elbújt mögém. És azt is megértük, hogy ha a nagyszülők vigyáznak rá, mert Anyának dolga van, Máté mosolyogva int nekem pápá-t, hogy menjek csak nyugodtan, ő jól fogja érezni magát.

Cumi

Máté szinte soha nem cumizott, leszámítva egy-két ötperces próbálkozást a legelején. A kezdetek keztedén én nagyon nem támogattam, mert sajnos a cumizás igen rossz hatással volt Máté szopizási technikájára. Szerencsére azonban leginkább ő is csak gyenge hamisítványnak találta a cicihez képest.

Amióta viszont a fürdőkádban landolt az egyik cumi, előszeretettel rakja Apa szájába. Azért persze néha ő is megkóstolja.

Nagyfiú

Máté a szobájában játszott, amíg én szárítottam a hajam. Időnként meghallgattam, hogy minden rendben van-e. Egy idő után aztán gyanúsan nagy volt a csend, úgyhogy jobbnak láttam ránézni a manóra. Ez a kép fogadott ahogy beléptem a szobába. Hiába, kezd már nagy fiú lenni.

Miután Boribont megunta, végiglapozta a Beáéktól kapott tigrises mesekönyvet is.

Nem csak fejben kezd nagy lenni, hanem a nyár alatt rengeteget nőtt is. Miután hazajöttünk a nyaralásból, gyanúsan kezdtek rajta feszülni a body-k és a nadrágok is rövidebbek lettek. Megkértem, hogy álljon oda a fali mérőszalaghoz, ő pedig nagyon édesen tartotta buksiját, hogy lemérjük. az eredmény: 85 cm. Úgy tűnik ősztől már válthatunk a következő (92-es) ruhaméretre.

Közben enyhe nosztalgia is elfogott, még emlékszem, amikor pocakosan centizgettük, hova is kell felfúrni a mérőszalagot a falon. Amikor Máté aztán megszületett, olyan kicsi volt, hogy még a szalag alját sem érte fel.

Aztán jött a súlymérés, amit Máté naponta abszolvál. Valamiért imád ráállni és nézni hogyan mozdul a mutató. 11,5 kg-t mutatott ma reggel.

És persze a nagyfiúk az almát sem felkockázva eszik már, hanem harapva!

Hajvágás

Ma ismét levágtam Máté haját. Immár harmadszorra. Bár nálunk ez sokkal inkább egy folyamat, mint egyszeri cselekedet. Az első hajvágásra a tavasszal került sor, ezt még inkább csak fazonigazításnak nevezném, mivel csak a fülénél levő két tincset kellett megrövidíteni. Máté kevés pihehajjal született, ami aztán fokozatosan foltokban kihullott. Egy ideig elég viccesen is nézett ki miatta, aztán úgy egy éves korától fokozatosan elkezdett sűrűsödni a haja.
A második hajvágás így nyár elején vált esedékessé. Az etetőszékben kezdtem el, aztán a fürdőkádban folytattuk és a végső simításokat ismét az etetőszékben tettem meg. Az akció eleje és vége közt pedig eltelt egy hét.

Mostanra sokkal tapasztaltabban már a fürdőkádban kezdtem a mutatványt és mivel Máté nagyon kooperatív volt (ami a körömvágással szemben tanusított totális ellenállás után elég jó hír), a fél feje készen is van, a másik megmaradt holnapra. Annyira érdekelte az olló a kezemben, meg a haj, amit levágtam róla, hogy egy szó és fejrántás nélkül hagyta magát nyírni.
Nagyon ügyes fiú volt, íme az eredmény még vizesen: