Kettő perc

A "neeem" korszak beköszöntével, mivel minden kérdésre nem a válasz, kénytelen vagyok némi kreativitást és nagyobb rugalmasságot vinni a hétköznapjainkba, különben igen sűrűn törne el az a bizonyos mécses Máténál. Viszont némi trükkel egész jól el lehet kerülni egy csomó visítós helyzetet. Például ha elmegyünk körmöt vágni, akkor megígérem, hogy le is reszeljük, és így rögtön érdekessé válik a helyzet. A dzseki felvételekor azt kérdezzük, hogy a jobb vagy a bal kezét dugja-e be először. A fürdőkádból és egyéb helyekről a "kettő perces" módszer vált be. Mivel a 2-es számot a szülinapja óta jól tudja értelmezni, ez belátható és átlátható időtávnak tűnik neki ahhoz, hogy elfogadja, azt a tevékenységet, amit éppen csinál, még kettő percig folytathatja. Egy idő után szólok, hogy már csak egy perc, ezt is lelkesen utánam mondja, aztán jön a "lejárt a 2 perc". A képen látszik, milyen édesen mutatja - és mondja is - a 2 percet!

Mönichkirchen

Az élvezetek halmozása jegyében ezt a hétvégét ismét kirándulással töltöttük. Most Mamival és Papával és egy jó kis csapattal utaztunk Mönichkirchenbe síelni. Összesen 4 gyerkőc volt velünk, szóval nem nagyon kellett őket külön szórakoztatni, nagyon jól érezték magukat. A szállodai játszószobát megszálltuk három napra, a zajszint miatt a hotel vezetőnője kissé gondterhelt ábrázattal járkált ez idő alatt.

A másik három gyerek - kislányok mind - még a síelést is kipróbálták. Nekünk az is nagy előre lépés volt, hogy Máté hajlandó volt egyáltalán kint maradni a hóban és csúszni a szánkón!

Ebből a helyzetből indultunk az első nap:

Másnap már hógolyóztunk!

Hóemberek:Körhinta: Vagányan a szánkón:Az elmaradhatatlan orvosi táska:

A két kis csibész egy bölcsis csoportba is jár:

Alsópáhok

A hétvégét az alsópáhoki Kolping hotelben töltöttük Szigeti nagyszülőkkel és Bori nagynéniékkel. Az előzetes várakozásoknak megfelelően Máténak nagyon tetszett a hely. Kezdődött már a móka a szálláson, ahol nagy lendülettel kipakolta a kályha párkányára a konyhai edényeket. Tovább fokozódott a játszószobában, ahol a kiskonyha hosszú időre lekötötte. De a legizgalmasabb a többi gyerek volt. Nézegette őket, aztán próbált csatlakozni is a játékukhoz. A legjobban az étkezőben lévő rámpa tetszett neki, amin számolhatatlanul sokszor szaladgált fel és le. Szombaton elkirándultunk megnézni a bivalyrezervátumot. A bivalyok mérsékelt érdeklődést váltottak ki gyermekünkből, viszont a szalmabálákat ide-oda szállító traktok látványától nehezen váltunk meg. Este, miután a kismano kidőlt a sorból mi felnőttek jó kis kártyacsatákat csaptunk.

Reménysugár

A szakirodalom szerint úgy érdemes a gyermeket új környezetbe - szobába, ágyba - telepíteni, ha előtte pár napot nem tartózkodott otthon. Gondoltam adunk egy esélyt ennek az elméletnek, már csak azért is, mert mióta megérkezett az új ágy, összesen egyszer sikerült rávennem Mátét, hogy abban aludjon. Szóval most, hogy öt napot a Mamiéknál töltöttünk, nagy reményekkel próbálkoztam ismét az átszoktatással. És láss csodát, működött a tegnap éjszaka és a ma délutáni alvásnál is. Szinte semmi ellenállással. Tegnap este fürdés közben felvittem Máté ágyneműjét az ágyba, így amikor mentünk be a szobájába már látta, hogy itt valami készül. El is kezdett tiltakozni, hogy "ne, ne, le, le". Aztán amikor már rajta volt a pizsije, beraktam az ágyba és megmutattam neki a macis éjjeli lámpát. Felkapcsoltuk és megbeszéltük, hogy a maci vigyáz majd rá éjszaka és ő is bármikor felkapcsolhatja. Ezután lementünk a konyhába tejcit inni és visszafelé gond nélkül haladtunk el a hálószobánk mellett - ahol eddig aludt - és mentünk vissza a macihoz. Ma pedig már teljesen természetesnek vette, hogy ebéd után az ő szobájába megyünk aludni. Remélem a folytatás is ilyen szépen alakul majd!

Apa nyakában

A kedvenc közlekedési forma mostanában:

Máté nagyon tökéletesen tudja mondani, hogy "Fel-fel" és közben nyújtja a kis kezeit, hogy vegyük fel. Elég nehéz neki ellenállni.

Az utóbbi időkben nagy hisztiket élünk meg séták közben. Érdekes módon, ha kettesben megyünk, Máté ragyogóan elvan a babakocsiban és eszébe sem jut, hogy én cipeljem. Abban a pillanatban azonban, hogy még valaki csatlakozik hozzánk, rögtön kézben akar lenni. Általában az enyémben és ez persze nem igazán működőképes már 6 hónapos pocakkal, téli felszereléssel nehezítve. Így aztán sokszor elég nehéz haladni vele.

Hát bizony, ilyet is tudunk...

Szabadságon a Mamiéknál

Amíg Apa az ötnapos fiús síelést élvezi Ausztriában, mi Mátéval átköltöztünk a Mamihoz és a Papához. Nagyon jó dolgunk van, csütörtökön például 10-ig aludtam!! Mami a kedvenc ételeinket főzi és csupa Máté által kedvelt programot csinálunk.
Egész szokatlan módon egy csomó mindenre volt időm napközben, mert rajtam kívül két másik "friss" felnőtt foglalkozik egész nap a tökmaggal. Aki egyébként nagyon is élvezi ezt a felállást. Reggel már "Papa, mama" felkiálltással ébredünk és annak ellenére, hogy az első nap még magas lázzal küzdöttünk nála - ami szerencsére másnapra el is múlt - hatalmas energiával és lelkesedéssel süt-főz a Mamival és játszik a Papával. Az egész napos aktív játék eredményeként esténként aztán majdnem egy órával előbb megy aludni és feleannyi idő alatt el is alszik, mint otthon szokott.

Bölcsi

Ma voltunk először Mátéval a családi napköziben, amit én leegyszerűsítve csak bölcsinek hívok.

Mióta betöltötte a második évét, nagyon megváltozott a többi gyerekhez való viszonya. Korábban is szívesen nézegette őket, de nem teremtett velük kapcsolatot, nem csatlakozott hozzájuk. Az utóbbi pár hétben nagyot változott a hozzáállása, mert határozott érdeklődést kezdett mutatni a társas kapcsolatok iránt. Ezt az igényét kielégítendő - és persze azért némiképp a kistesó érkezésére is készülve - úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a bölcsit. Szerencsére egy fél éve nyílt családi napközi a városban, ahol ismerem a lányt, aki vigyázz rájuk. Viki nagyon szimpatikus, hasonló nevelési elvekkel, mint az enyém. Általában 4-5 gyerek van egyszerre vele. Mi úgy tervezzük, hogy hetente egy-két délelőttöt lesz Máté a csoportban, reggel 9-től fél 1-ig, akkor fejezik be az ebédet.

Veszprém egyik csöndes, fás környékén, egy családi ház alsó szintjén rendezték be a bölcsit. Nagy, világos terek, közvetlen kapcsolat a kertttel és sok játék. Szerencsére játékkonyhájuk is van, így Máté is hamar megbarátkozott a hellyel.

Ma végigcsináltuk együtt a délelőtti programot. Az elején még elég gyakran jött hozzám, odabújt, megmutatta a játékokat, aztán a vége felé már elkezdett barátkozni a gyerekkel és aztán lassan Vikivel is. Az a tervem, hogy egy jó pár alkalommal még én is ott maradok Mátéval, szépen fokozatosan kivonulva a képből, aztán lassan megpróbálok majd eljönni. Abban biztos vagyok, hogy sírva nem tudnám otthagyni, ezért inkább próbálom megszerettetni vele a helyet, hogy biztonságban érezze magát.

A sok pozitív benyomás mellett azért kénytelen voltam megállapítani, hogy amint kikerül a gyerek a családi körből és valamilyen intézménybe kezd járni, más mennyiségű és minőségű figyelemben lesz része. Otthon ugyebár egész nap ő van a figyelem középpontjában, mégha éppen nem aktívan játszunk, akkor is együtt csináljuk a háztartás dolgait. A bölcsiben viszont jóval több gyerek és figyelnivaló jut a gondozóra, így az egyes gyerekekkel is kevesebbet tud foglalkozni. Abban reménykedem, hogy az azonos korú társaság élménye viszont nagyban kompenzálja majd érte. Ráadásul kezdetnek azt hiszem még mindig szerencsések vagyunk, hogy Máténak 4-5 csoporttársa lesz az állami bölcsi 25-30 fős csoportjai helyett.