2011. március 28., hétfő
Az első nagy mű
Anyai szívem nagyot dobbant, amikor egyik nap mentem Mátéért a bölcsibe és megkaptam kisfiam első bölcsis alkotását. Hatalmas büszkeséggel és örömmel mutatta, hogy mit készített, elmagyarázta, hogyan ragasztotta és rajzolta a nagy művet. Hazaérve persze azonnal ki kellett tennünk a képet egy jól látható és általa is elérhető helyre. Így került a szekrényre:
Alig várta, hogy este Apának is megmutathassa.
2011. március 21., hétfő
Esti mese
(Hmmm, ez a projekt kemény öt napig működött, aztán Máté rájött, hogy én ezt komolyan gondolom és azóta ha kijövök, azonnal elkezd sírni, hívja anyát és legalább 20 perccel később alszik el, mintha bent maradnék. Lehet, hogy a bölcsis beszoktatással együtt kicsit sok volt neki, szóval ezt a próbálkozást elnapoltuk...)
Gyermeki fantázia
Öröm Mátét nézni játék közben. Hatalmas képzelőerővel van megáldva és a kis fejében elképzelt dolgokat nagyon elmélyülten tudja megvalósítani, mostanában ráadásul szavakkal is kommentálva.
Nem okoz neki problémát, hogy ha máshol nem talál, a főzéshez a könyvekből "szedje ki" az alapanyagot, vagy engem vicceljen meg azzal, hogy huncutkodva nyers tésztát "eszik" a sütögetős mesekönyvből.
Ezen a képen éppen egy órás doboz tetejét fogta be kreatív célra: bukósisak lett belőle a motorozáshoz.
Nem okoz neki problémát, hogy ha máshol nem talál, a főzéshez a könyvekből "szedje ki" az alapanyagot, vagy engem vicceljen meg azzal, hogy huncutkodva nyers tésztát "eszik" a sütögetős mesekönyvből.
Ezen a képen éppen egy órás doboz tetejét fogta be kreatív célra: bukósisak lett belőle a motorozáshoz.
2011. március 5., szombat
Válogató
Mami észrevette, hogy Máté előszeretettel válogatja külön az összetartozó dolgokat. Például szétválasztja a héjas mandulákat a megtörtektől stb. Innen jött az ötlet, hogy a tarkabab ötlete, amit a kis szakács nagy örömmel fogadott és akkurátusan nekiállt dolgozni.
Íme az eredmény, minden bab a helyére került:
2011. március 4., péntek
Kettő perc
Mönichkirchen
Az élvezetek halmozása jegyében ezt a hétvégét ismét kirándulással töltöttük. Most Mamival és Papával és egy jó kis csapattal utaztunk Mönichkirchenbe síelni. Összesen 4 gyerkőc volt velünk, szóval nem nagyon kellett őket külön szórakoztatni, nagyon jól érezték magukat. A szállodai játszószobát megszálltuk három napra, a zajszint miatt a hotel vezetőnője kissé gondterhelt ábrázattal járkált ez idő alatt.
Másnap már hógolyóztunk!
Hóemberek:
Körhinta:
Vagányan a szánkón:
Az elmaradhatatlan orvosi táska:
A két kis csibész egy bölcsis csoportba is jár:
A másik három gyerek - kislányok mind - még a síelést is kipróbálták. Nekünk az is nagy előre lépés volt, hogy Máté hajlandó volt egyáltalán kint maradni a hóban és csúszni a szánkón!
Ebből a helyzetből indultunk az első nap:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)