skip to main |
skip to sidebar
Még a kisteso érkezése előtt mindenképp szerettünk volna összehozni egy találkát, így most Icuék töltötték nálunk ezt a hétvégét.A gyerkőcök ismét nagyon jól érezték együtt magukat, bár Máté magához képest nagyon nyűgös formáját hozta. Szegény elég rendesen megfázott, alig kap levegőt - a sorozatos orrszívás ellenére - és ha ez még nem lenne elég, jönnek a hátsó fogai is. Szóval az alvás napok óta a régmúlt időket idézi, vagyis rengetegszer ébred és nehezen alszik vissza.Meglepő módon most igazán Anna volt a nagy kedvence, aki időközben 8 hónapossá cseperedett. Máté folyamatosan nézegette, simogatta, puszikat adott neki és lefeküdt hozzá a szőnyegre, hogy "beszélgessen" és játszon vele.
Persze azért Júliával is megmaradt a nagy barátság. Némi nehézséget okozott, hogy Máté épp hörcsög-korszakát éli, így volt néhány sírás-rívás, hogy az adott játékkal ki-mikor-mennyit játszik.
Legközelebb már 4 gyerekkel jövünk össze!
Kezdünk egész jól beszokni a bölcsibe. Amikor megérkezünk, Máté örömmel száll kis a kocsiból és már szalad is befelé a kapun. Az ajtóban még megtorpan, de szerencsére könnyen becsábítható. Reggelente még ott maradok Mátéval 10-20 percet, aztán elköszönök tőle és Viki figyelemelterelő hadművelete közepette eljövök. Nem mondom, hogy Máté örül neki, de legalább nem sír, mert akkor képtelen lennék ott hagyni. Amikor megyek érte ebéd után, mindig lelkesen szalad hozzám "Aja, aja" felkiálltásokkal és rögtön mutogatni kezdi, hogy mivel is játszott aznap délelőtt. Sokszor reggeli közben a legkönnyebb eljönnöm. Ami persze már a második reggeli neki, az otthoni után. Állítólag ebédkor is ő a legjobban evő gyerek a csoportban.
Anyai szívem nagyot dobbant, amikor egyik nap mentem Mátéért a bölcsibe és megkaptam kisfiam első bölcsis alkotását. Hatalmas büszkeséggel és örömmel mutatta, hogy mit készített, elmagyarázta, hogyan ragasztotta és rajzolta a nagy művet. Hazaérve persze azonnal ki kellett tennünk a képet egy jól látható és általa is elérhető helyre. Így került a szekrényre:
Alig várta, hogy este Apának is megmutathassa.
Amióta Máté külön szobában, a saját ágyában alszik, elkezdtem neki lefekvéskor is mesélni. Eddig mindig csak az aznapi történéseket "meséltük" el, most előtte van egy könyvből olvasós mese is. Először nagy lelkesen fogtam egy mesekönyvet, amiben egy-két oldalas állatos történetek vannak, de hamar kiderült, hogy Mátét a felolvasás képek nélkül legfeljebb egy percig köti le. Mivel az esti mesét viszont nagyon lelkesen fogadta - nagy könyvrajongó - ezért úgy döntöttem, hogy akkor maradunk egyelőre a képeskönyveknél. Ezután azért továbbra is elmeséljük Máté napját is, aztán magától ügyesen lekapcsolja a macis lámpát és bebújik az ágyba (és fekve is marad...). Mindenféle tiltakozás nélkül! Pár napja már egy negyedórás buksi-simogatás után kijövök tőle és azóta nagyon ügyesen egyedül alszik el! (Hmmm, ez a projekt kemény öt napig működött, aztán Máté rájött, hogy én ezt komolyan gondolom és azóta ha kijövök, azonnal elkezd sírni, hívja anyát és legalább 20 perccel később alszik el, mintha bent maradnék. Lehet, hogy a bölcsis beszoktatással együtt kicsit sok volt neki, szóval ezt a próbálkozást elnapoltuk...)
Öröm Mátét nézni játék közben. Hatalmas képzelőerővel van megáldva és a kis fejében elképzelt dolgokat nagyon elmélyülten tudja megvalósítani, mostanában ráadásul szavakkal is kommentálva.Nem okoz neki problémát, hogy ha máshol nem talál, a főzéshez a könyvekből "szedje ki" az alapanyagot, vagy engem vicceljen meg azzal, hogy huncutkodva nyers tésztát "eszik" a sütögetős mesekönyvből.Ezen a képen éppen egy órás doboz tetejét fogta be kreatív célra: bukósisak lett belőle a motorozáshoz.
Mami észrevette, hogy Máté előszeretettel válogatja külön az összetartozó dolgokat. Például szétválasztja a héjas mandulákat a megtörtektől stb. Innen jött az ötlet, hogy a tarkabab ötlete, amit a kis szakács nagy örömmel fogadott és akkurátusan nekiállt dolgozni. 
Íme az eredmény, minden bab a helyére került:
bújós percek... 
