Alsópáhok

A hétvégét az alsópáhoki Kolping hotelben töltöttük Szigeti nagyszülőkkel és Bori nagynéniékkel. Az előzetes várakozásoknak megfelelően Máténak nagyon tetszett a hely. Kezdődött már a móka a szálláson, ahol nagy lendülettel kipakolta a kályha párkányára a konyhai edényeket. Tovább fokozódott a játszószobában, ahol a kiskonyha hosszú időre lekötötte. De a legizgalmasabb a többi gyerek volt. Nézegette őket, aztán próbált csatlakozni is a játékukhoz. A legjobban az étkezőben lévő rámpa tetszett neki, amin számolhatatlanul sokszor szaladgált fel és le. Szombaton elkirándultunk megnézni a bivalyrezervátumot. A bivalyok mérsékelt érdeklődést váltottak ki gyermekünkből, viszont a szalmabálákat ide-oda szállító traktok látványától nehezen váltunk meg. Este, miután a kismano kidőlt a sorból mi felnőttek jó kis kártyacsatákat csaptunk.

Reménysugár

A szakirodalom szerint úgy érdemes a gyermeket új környezetbe - szobába, ágyba - telepíteni, ha előtte pár napot nem tartózkodott otthon. Gondoltam adunk egy esélyt ennek az elméletnek, már csak azért is, mert mióta megérkezett az új ágy, összesen egyszer sikerült rávennem Mátét, hogy abban aludjon. Szóval most, hogy öt napot a Mamiéknál töltöttünk, nagy reményekkel próbálkoztam ismét az átszoktatással. És láss csodát, működött a tegnap éjszaka és a ma délutáni alvásnál is. Szinte semmi ellenállással. Tegnap este fürdés közben felvittem Máté ágyneműjét az ágyba, így amikor mentünk be a szobájába már látta, hogy itt valami készül. El is kezdett tiltakozni, hogy "ne, ne, le, le". Aztán amikor már rajta volt a pizsije, beraktam az ágyba és megmutattam neki a macis éjjeli lámpát. Felkapcsoltuk és megbeszéltük, hogy a maci vigyáz majd rá éjszaka és ő is bármikor felkapcsolhatja. Ezután lementünk a konyhába tejcit inni és visszafelé gond nélkül haladtunk el a hálószobánk mellett - ahol eddig aludt - és mentünk vissza a macihoz. Ma pedig már teljesen természetesnek vette, hogy ebéd után az ő szobájába megyünk aludni. Remélem a folytatás is ilyen szépen alakul majd!

Apa nyakában

A kedvenc közlekedési forma mostanában:

Máté nagyon tökéletesen tudja mondani, hogy "Fel-fel" és közben nyújtja a kis kezeit, hogy vegyük fel. Elég nehéz neki ellenállni.

Az utóbbi időkben nagy hisztiket élünk meg séták közben. Érdekes módon, ha kettesben megyünk, Máté ragyogóan elvan a babakocsiban és eszébe sem jut, hogy én cipeljem. Abban a pillanatban azonban, hogy még valaki csatlakozik hozzánk, rögtön kézben akar lenni. Általában az enyémben és ez persze nem igazán működőképes már 6 hónapos pocakkal, téli felszereléssel nehezítve. Így aztán sokszor elég nehéz haladni vele.

Hát bizony, ilyet is tudunk...

Szabadságon a Mamiéknál

Amíg Apa az ötnapos fiús síelést élvezi Ausztriában, mi Mátéval átköltöztünk a Mamihoz és a Papához. Nagyon jó dolgunk van, csütörtökön például 10-ig aludtam!! Mami a kedvenc ételeinket főzi és csupa Máté által kedvelt programot csinálunk.
Egész szokatlan módon egy csomó mindenre volt időm napközben, mert rajtam kívül két másik "friss" felnőtt foglalkozik egész nap a tökmaggal. Aki egyébként nagyon is élvezi ezt a felállást. Reggel már "Papa, mama" felkiálltással ébredünk és annak ellenére, hogy az első nap még magas lázzal küzdöttünk nála - ami szerencsére másnapra el is múlt - hatalmas energiával és lelkesedéssel süt-főz a Mamival és játszik a Papával. Az egész napos aktív játék eredményeként esténként aztán majdnem egy órával előbb megy aludni és feleannyi idő alatt el is alszik, mint otthon szokott.

Bölcsi

Ma voltunk először Mátéval a családi napköziben, amit én leegyszerűsítve csak bölcsinek hívok.

Mióta betöltötte a második évét, nagyon megváltozott a többi gyerekhez való viszonya. Korábban is szívesen nézegette őket, de nem teremtett velük kapcsolatot, nem csatlakozott hozzájuk. Az utóbbi pár hétben nagyot változott a hozzáállása, mert határozott érdeklődést kezdett mutatni a társas kapcsolatok iránt. Ezt az igényét kielégítendő - és persze azért némiképp a kistesó érkezésére is készülve - úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a bölcsit. Szerencsére egy fél éve nyílt családi napközi a városban, ahol ismerem a lányt, aki vigyázz rájuk. Viki nagyon szimpatikus, hasonló nevelési elvekkel, mint az enyém. Általában 4-5 gyerek van egyszerre vele. Mi úgy tervezzük, hogy hetente egy-két délelőttöt lesz Máté a csoportban, reggel 9-től fél 1-ig, akkor fejezik be az ebédet.

Veszprém egyik csöndes, fás környékén, egy családi ház alsó szintjén rendezték be a bölcsit. Nagy, világos terek, közvetlen kapcsolat a kertttel és sok játék. Szerencsére játékkonyhájuk is van, így Máté is hamar megbarátkozott a hellyel.

Ma végigcsináltuk együtt a délelőtti programot. Az elején még elég gyakran jött hozzám, odabújt, megmutatta a játékokat, aztán a vége felé már elkezdett barátkozni a gyerekkel és aztán lassan Vikivel is. Az a tervem, hogy egy jó pár alkalommal még én is ott maradok Mátéval, szépen fokozatosan kivonulva a képből, aztán lassan megpróbálok majd eljönni. Abban biztos vagyok, hogy sírva nem tudnám otthagyni, ezért inkább próbálom megszerettetni vele a helyet, hogy biztonságban érezze magát.

A sok pozitív benyomás mellett azért kénytelen voltam megállapítani, hogy amint kikerül a gyerek a családi körből és valamilyen intézménybe kezd járni, más mennyiségű és minőségű figyelemben lesz része. Otthon ugyebár egész nap ő van a figyelem középpontjában, mégha éppen nem aktívan játszunk, akkor is együtt csináljuk a háztartás dolgait. A bölcsiben viszont jóval több gyerek és figyelnivaló jut a gondozóra, így az egyes gyerekekkel is kevesebbet tud foglalkozni. Abban reménykedem, hogy az azonos korú társaság élménye viszont nagyban kompenzálja majd érte. Ráadásul kezdetnek azt hiszem még mindig szerencsések vagyunk, hogy Máténak 4-5 csoporttársa lesz az állami bölcsi 25-30 fős csoportjai helyett.

Anyás és hisztis

A kétéves kor betöltésével néhány új szokás is beköszöntött hozzánk.

Az egyik, hogy Máté ismét nagyon anyás lett. Mostanában sokszor előfordul, hogy csak Anya jó, csak Anya csinálhat valamit. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy ha nem vagyok a látómezejében, nagyon jól érezze magát más családtaggal is.

A másik a dackorszak + nem korszak + hisztis korszak egyvelege. Szerencsére annyira nem kezelhetetlen a helyzet, hallok sokkal rosszabbakról is. Egyszerűen mostanában ha bal lábbal kel fel Máté, vagy valamiért nem aludt jól-eleget, a legkisebb ellentmondástól is kiakad. Hiába kérem, magyarázom el neki többször is, hogy miért nem azt csináljuk, amit ő szeretne, egyszerűen nem tudja abbahagyni a visítást ilyenkor. Ráadásul általában teljesen - számomra -értelmetlen dolgokon akad ki. Pl.: a megmelegített esti tejcihez öntöttem még a dobozból, mert túl forró lett. Ez ugye eltért a megszokott napirendtől és ezért 10 percig sírt miatta és nem volt hajlandó meginni, bármit is csináltam.

További újdonság, hogy Máté aktívan elkezdett beszélni az utóbbi hetekben, persze egyelőre csak a szavak első szótagát mondja, duplázva. Ebből elég vicces szituációk is adódnak, mint például a következő:

"Mit szeretnél enni uzsonnára Máté?" - kérdezem tőle. Néhány a lehetséges válaszok közül:

"Kaka (értsd: krumpli, kakaó)

Mama (macisajt)

Papa (palacsinta)

Baba (banán)"

A kaka egyébként nagyon népszerű szó nálunk, Mátét fölöttébb izgatja ez a téma mostanában. Jó pár hete szól már, ha kaki van, hogy cseréljem ki a pelust. Az utóbbi napokban viszont felvette azt a szokást, hogy akkor is szól ha nincs kaki. Kb. hússzor egy nap. Próbál becsapni a kis zsivány és nagyokat vigyorog hozzá. A bilitől viszont egyelőre nagyon messze vagyunk még, a pisi szót nem is hajlandó kimondani, ráülni pedig legfeljebb a plüssállatainak lehet, neki nem.

Mostanában a nagy kedvenc tevékenység a pakolás. No nem a játékok összepakolása, sokkal inkább a szétpakolásuk. Vödörbe be, emeletre fel, felét kiborítani aztán más játékokkal feltölteni és levinni a nappaliba. Ezt megállás nélkül képes akár egy órán keresztül is folytatni. Hihetetlen figyelemmel tud koncentrálni, a kis fejében elképzelt forgatókönyv szerint elrendezni minden egyes darabot. Már lassan kezdek beletörődni, hogy a lakásunk most egy darabig tornádó sújtotta övezet lesz. Azért ellensúlyozásként elkezdtem Mátéval az összepakolást is gyakorolni - egyelőre nem túl nagy sikerrel.

Az új ágy

A "készülünk a kistestvér érkezésére" program részeként Máté új ágyat kapott. Kissé hosszúra sikerült várakozás után - november végére vártuk - tegnap végre meg is érkezett. Máté nagyon aktívan segített Imre bácsinak az összeszerelésben. Nagyon szép lett és kényelmes is. Sajnos még legalább egy hétig nem fogjuk tudni haszálni - a szobát sem - mert ki kell szellőztetni. Szerencsére most legalább nincsenek fagyok...

Még korábban beszereztem egy majmos és egy zsiráfos matricát, hogy Máténak nagyobb kedvet csináljak a benne való alváshoz. A tökmag ugyanis jelenleg még mindig velem alszik, a mi hálószobánkban és ehhez az állapothoz meglehetősen ragaszkodik. Annyira, hogy rajtunk kívül más nem is nagyon közelítheti meg az ágyunkat, mert sürgősen leparancsolja. Éjszaka anyás üzemmódban működik, ha mást lát meg, még hangosabban sír. Az elalvás viszonylag jól megy már, kb. fél óra alatt, de sajnos éjszaka még minimum háromszor felkel. Iszik egy kis tejcit, leellenőrzi, hogy megvagyok-e, aztán visszaalszik. Nehezebb éjszakákon képes lenne végig belémbújva aludni, és mélységesen meg tud sértődni, ha a másik oldalamra merészelek fordulni.

Szóval innen indulunk és cél az önálló elalvás és az éjszaka átalvása!
Így készült:

Ilyen lett: