Nagyfiú

Máté a szobájában játszott, amíg én szárítottam a hajam. Időnként meghallgattam, hogy minden rendben van-e. Egy idő után aztán gyanúsan nagy volt a csend, úgyhogy jobbnak láttam ránézni a manóra. Ez a kép fogadott ahogy beléptem a szobába. Hiába, kezd már nagy fiú lenni.

Miután Boribont megunta, végiglapozta a Beáéktól kapott tigrises mesekönyvet is.

Nem csak fejben kezd nagy lenni, hanem a nyár alatt rengeteget nőtt is. Miután hazajöttünk a nyaralásból, gyanúsan kezdtek rajta feszülni a body-k és a nadrágok is rövidebbek lettek. Megkértem, hogy álljon oda a fali mérőszalaghoz, ő pedig nagyon édesen tartotta buksiját, hogy lemérjük. az eredmény: 85 cm. Úgy tűnik ősztől már válthatunk a következő (92-es) ruhaméretre.

Közben enyhe nosztalgia is elfogott, még emlékszem, amikor pocakosan centizgettük, hova is kell felfúrni a mérőszalagot a falon. Amikor Máté aztán megszületett, olyan kicsi volt, hogy még a szalag alját sem érte fel.

Aztán jött a súlymérés, amit Máté naponta abszolvál. Valamiért imád ráállni és nézni hogyan mozdul a mutató. 11,5 kg-t mutatott ma reggel.

És persze a nagyfiúk az almát sem felkockázva eszik már, hanem harapva!